Sokat hallottam már eme filmecskéről, de a megtekintését még csak a napokban pótoltam. Az aránylag egészen jól csengő vélemények és kritikák miatt, komolyabb elvárásaim is voltak a filmmel kapcsolatban és azt kell hogy írjam, hogy egész szépen sikerült szinte pontról-pontra teljesítenie az elvárásaimat.
Maga a film története, egyáltalán nem egy túlbonyolított forgatókönyvön alapszik. Akár írhatnám azt is, hogy már szinte pofátlanul egyszerű a filmben látható történet, de mégis, kimondottan sikerült neki működőképesnek maradnia. Ez elsősorban a történet felépítése miatt lehetséges. A film történetét, három fő részre lehetne bontani, a játékidejének körülbelül az egyharmadáig, tulajdonképpen egy limonádét kapunk, ami csupán a film legvége felé kezd igazán fontossá válni amit ott ismerhetünk meg a két főszereplőnk múltjáról. Aztán miután a történet levetkőzi magáról a boldog kezdeteket, képes volt egy olyan atmoszférát megteremteni, ami engem teljesen meglepett. Egyfajta zsigeri borzongást garantált. Ezt elsősorban azzal volt képes elérni a film, hogy olyan szintű el bizonytalanságba taszítja a nézőjét, amivel már nagyon rég találkoztam a képernyőn. Persze ehhez feltétlenül szükséges volt az, hogy megkedveljem a két főhősünket és ehhez maximálisan jól hozzájárult a két főszereplő alakítása is. Sokáig nem is nagyon soroltam volna eme filmet a horrorfilmek közé, sokkal inkább egyfajta pszichológiai thrillerként említettem volna, aztán egyszer csak mintha a készítőknek eszébe jutott volna, hogy hát azért mégis csak egy horrorfilmként adták el a történetüket a forgalmazónak és húztak egy kimondottan váratlan dolgot a filmben, ami annyira váratlanul ért (és talán ezért is lett ennyire hatásos számomra) hogy végérvényesen a horror műfaja felé terelték a film utolsó harmadát. A film befejezése ha nem is döbbentett meg, de azért bőven a váratlanok közé sorolhatnám.
Tehát a történet és a színészi alakítások teljesen rendben voltak, akárcsak a feszültségkeltés és az atmoszféra. Negatívumok terén, kevés dolgot véltem felfedezni benne, talán a nézők legtöbbjének, a befejezés lesz az, amit ide lehetne sorolni (bár nekem még ez is rendben volt). Jómagam talán csak azt mondanám egyfajta apróbb negatívumaként a filmnek, hogy a történet egy bizonyos pontja után, az egyik főszereplőnk cselekedetei kevésbé éreztem valósághűnek, bár abból a szempontból meg kell hogy védjem, hogy ő csak az igazságot akarta tudni.
Aprópénzből készült, kiváló drámai és feszült hangvételű alkotás lett a Nászút című film, aminek talán az egyetlen baja, hogy másodszori megtekintésekor, már nem nyújthat annyira élvezetes összhatást, mint az első alkalommal.
