2023.05.14 11:52 András Végvári Olvasottság: 282x
0

Nekem tetszett!

Számtalanszor tapasztaljuk, hogy a szerelmes témájú filmek esetében többen ilyen jellemzéseket írnak: csöpögős, nyálas, szentimentális, érzelgős stb. Márpedig az efféle mozik – bizonyos fokig – mind tartalmaznak ilyen elemeket, motívumokat. Ez elkerülhetetlen. A lényeg: milyen arányban jelennek meg benne mindezek, mennyire viszik túlzásba a rendezők, szereplők stb.

az érzelmek hangsúlyozását, s hogyan teremtik meg a körítést: a társadalmi helyzetképet, a karakterek és emberi kapcsolatok bemutatását, azok változását, fejlődését, s mindezek hogyan indokolják egy szerelem beteljesülését vagy tragikus végét. S főként: hogy mindezekhez milyen művészi vagy giccses eszközöket „használ” a rendező, az operatőr, a színészgárda stb. Ha az arányok megfelelők, a balanszírozás sikerül mindezek közt az elemek közt egy filmben, akkor egy totálisan jó, sikerült, művészileg hatásos, szuggesztív alkotás jön létre. Ezért nem lehet csöpögős és szentimentális – bár nagy érzelmi erőt hordozó – például a Doktor Zsivágó vagy az Egy férfi és egy nő, avagy a Szerelmünk lapjai (magyarul az eredeti cím után: Jegyzetfüzet).

Nekem tetszett!

Megvédem e filmet a fanyalgóktól, mert ez a film semmiképpen nem nevezhető sem giccsesnek, sem csöpögősnek. Igenis nagyon árnyaltan, gazdagon, de mértéktartóan, jó ízléssel mutat be egy olyan szerelmi kapcsolatot, ami bővelkedik konfliktusoktól, túláradó szenvedélytől, újraéledő vágytól és végül megnyugtató befejezéstől. Igen okosan, intelligensen beszél a két nem közti vonzódásról és taszításról, szeretetről és gyűlöletről egyaránt. Nagyon is bölcsen, szemléletesen tudja hangsúlyozni azt, amit Petőfi „átkozott gyötrelemként” jellemez, s amelynek lehet, hogy éppen ez az egyik legnagyobb szépsége és különlegessége. mert a szerelem nemcsak gyönyörűséget, élvezetet okoz mindkét félnek, hanem bizony sok-sok lemondást, szenvedést is. Mint maga az egész élet.

Ez a film szép, megható, gyönyörűen fényképezett, a maga nemében egyedülálló, még könnyeztető is. Nem szokványos, nem átlagos és banális, kiszámítható jelenetekkel operál, és nem unalmas két órája ellenére sem. S kétségtelenül nagy hatással van a nézőre, főként arra, aki élt már át hasonló érzelmeket és konfliktusokat életében. Szerintem ott a helye a többször nézhető filmek közt, és a szinkront sem bántanám, mint az egyik hozzászóló, hiszen kifogástalan.

dráma | romantikus

Egy idős úr minden nap elmesél egy történetet egy idős hölgynek: volt egyszer egy férfi és egy nő... Allie (Rachel McAdams) és Noah (Ryan Gosling) első látásra megkedvelték... több»

0