Egy szörnyű nyaralás

2023.07.09 14:09 Kóborló Olvasottság: 111x

1

Mindig is közel álltak a szívemhez a cápás horrorfilmek, emiatt pedig régebben szinte válogatás nélkül rávetettem magam minden újonnan érkező, e témába vágó alkotásba. Azóta persze megtanultam, hogy a SyFy és az Asylum által készített cápás filmek minősége (hogy is írjam ezt le finoman?) igencsak gyengécske. Így ezen stúdiók alkotásait próbálom kerülni, vagy csak akkor nézelődök köztük egy kicsit, ha valami trash irányzatra vágyok. Na már most jelen filmünket szerencsére nem a fentebb megemlített stúdióknak köszönhetjük, így gondoltam, teszek vele egy próbát, főleg, mivel a történetében láttam fantáziát. Lássuk hát, hogy mihez is lesz szerencsénk a The Requin című alkotás esetében.

Mint már említettem, megfogott a film története, mivel valahol azt éreztem, hogy ebből még valami egészen elfogadható is kisülhet (bár az IMDb 2,6-os értékeléséről szinte üvöltött hogy nagy elvárásaim azért ne legyenek, bár az is igaz, hogy a mafabon pedig 62%-on áll/állt jelen produkciónk, ami annyira viszont nem is szörnyű). Az igazság valahol a kettő közt található.

Tulajdonképpen egészen elfogadhatónak tartottam a filmet szinte minden szempont szerint, egészen a játékidejének az utolsó harmadáig, merthogy az igazán nagy problémáim ott kezdődtek. Na de, ne szaladjunk ennyire előre a történetben, merthogy a film játékidejének a kétharmadában azért bőven voltak értékelhető pillanatok is. Az első pozitívum, ami ért (és be kell valljam, erre aztán egyáltalán nem számítottam), hogy kedvelhető karaktereket kaptam a filmtől. Olvastam egy-két helyen, hogy a film főhősnőjét alakító Alicia Silverstone színészi játéka hagy némi kivetnivalót, amiben azért van nem is kevés igazság, de ha jobban belegondolok, azok a színészi alakítások, amiket eddig láttam ettől a színésznőtől, azok sem voltak annyira erősek. Szóval valahol fel voltam készülve arra, hogy nem az ebben a produkcióban nyújtott alakítása fogja mindezt megváltoztatni, ezáltal pedig kissé elnézőbb is voltam e téren. Főleg, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy azért ennél a filmnél a történet azért némiképp megköveteli a drámai színjátszást. Tehát nem Alicia Silverstone alakítása miatt pontoztam végül ennyire le a kész filmet, és még csak nem is a további színészek teljesítménye miatt (nincsenek is sokan, ugyanis még James Tupper alakítását érdemes megemlítenünk), merthogy ezek azért elfogadhatóak voltak. Ráadásul nekem még a történetvezetése is tetszett, bár igaz, hogy kimondottan lassan bontogatja a szárnyait a feszültségkeltés értelmében, de legalább amíg nem indul be a cselekmény, addig a történet drámai vonalát boncolgatják, aminek csupán annyi volt a célja, hogy valamennyire megkedveljük a karaktereket. Ezt, ha nem is maradéktalanul, de azért aránylag sikerül is teljesítenie a filmnek. Számomra egy másik pozitívuma a filmnek valahol a játékidejének a közepe táján ért, merthogy itt egyes jeleneteivel már-már sikerült megidéznie bennem a 2003-as, Nyílt tengeren című film feszültségkeltését (ami azért igazán nagy szó).

Ezek után térjünk át sajnos a film negatívumaira, merthogy abból azért bőven többet találtam. Az első és egyben a legnagyobb a CGI. A film rendezője és egyben forgatókönyvírója, Le-Van Kiet és a gyártó stúdió finoman szólva sem fukarkodtak teli pakolni a produkciót CGI technikával, amivel el is kezdte nálam a produkció a mélyrepülést. Ugyanis sok esetben már a víz ábrázolásánál is észrevehetőek a számítógépes effektek, és akkor még nem is említettem a cápákat. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a cápák megjelenítése valahol a borzalmas és a kissé gyenge skáláján mozog, tehát nem skatulyázhatjuk be ezen jeleneteket egyöntetűen a nézhetetlen kategóriába (mint egyes Asylum-filmek esetében). A másik ordítóan nagy hibája a filmnek a befejezése. Ezt nem is részletezném, de hogy ennek a kivitelezése rontott végül le egy teljes csillagot nálam a film végső megítéléséből, az is tény.

Összegezve úgy gondolom, ha a készítők némiképp kevesebb, de minőségibb számítógépes effekteket használtak volna, illetve, hogy ha lett volna egy értelmesebb ötletük a film befejezésére, akkor egy fogyaszthatóbb alkotás születhetett volna meg, így viszont a két csillagnál többet nem érdemel tőlem a The Requin.