Légió

2023.10.06 18:21 Kóborló Olvasottság: 189x

2

Nos mivel hamarosan megérkezik a magyar mozik kínálatába a legújabb Ördögűző film, amit az a David Gordon Green készített, aki már egyszer egészen jól visszahozott a köztudatba egy nem kisebb horror klasszikust – ez volt a 2018-as Halloween –, ami igaz, idővel trilógiává nőtte ki magát (ami bár nem történt volna meg, mert hát míg a 2018-as Halloween számomra maximálisan hozta az elvárásokat, a további folytatásai igazi mélyrepülést produkáltak nálam). Bár már most vannak bizonyos félelmeim a hamarosan érkező Az ördögűző: A hívővel kapcsolatosan, de végül a film előzetesének sikerült meggyőznie arról, hogy majd adjak neki egy esélyt, de addig, amíg megérkezik az új film, úgy gondoltam, hangolódok egy kicsit a korábbi Ördögűző-filmekkel. Mivel már korábban véleményeztem itt a Mafab oldalán az 1973-as Az ördögűzőt (amit máig az egyik legjobb horrorfilmek tartok) és az 1977-es Ördögűző második részét (amit pedig máig az egyik legrosszabb folytatásként tartok számon), így folytatva a szériát, elérkezett az idő arra, hogy több év távlata után újranézzem az 1990-ben bemutatott Ördögűző 3.-at (ami anno annak idején az első megtekintése során nem igazán nyerte el a tetszésemet). Na de ezek után lássuk, hogy mit is kapunk a közel kétórás játékideje alatt ettől a filmtől.

Fentebb már említettem hogy évekkel ezelőtt volt szerencsém ehhez a filmhez, és hát már akkor sem igazán nyerte el a tetszésemet, mint ahogy sajnos most sem igazán, pedig úgy érzem, hogy lehetett volna ebből egy kicsit talán erősebb alkotást is összehozni, ugyanis a története 15 év elteltével folytatja az 1973-as Az ördögűzőt. Mindez szép és jó, de vajon mennyire is volt szükséges folytatást készíteni az első filmhez? Szerény véleményem szerint ha nem is volt teljesen szükségtelen, de erősen feleslegesnek éreztem mindezt. És ez sajnos érződött is a történeten. Ráadásul a történetébe csak minimálisan szőtték bele az első rész eseményeit. Oké, oké kapunk egy-két visszatérő karaktert (mint például a Karras atyát alakító Jason Millert [1939–2001], vagy például Kinderman hadnagyot, akit itt egy másik színész alakít, ugyanis a korábbi színész, Lee J. Cobb [1911–1976] ekkora már eltávozott az élők sorából), de mindez nekem kevés volt, ugyanis számomra pont azok a karakterek hiányoztak ebből a részből, akiknek az alakításaik még emlékezetesebbé tették az első részt.

Sajnos a történetével kapcsolatosan mindvégig volt egy kissé olyan érzésem, hogy sem a félelemkeltése, sem pedig az atmoszféraépítése nem képes egyenletesen kitartani az egész film alatt. Akár írhatnám azt is, hogy voltak jó pillanatai, de sajnos ez a legtöbb, amit képes felmutatni e téren a film. Pedig a filmbéli színészek alakításán semmi nem múlott, ugyanis ők szinte egytől egyig hoztak egy egészen jó színvonalat, ráadásul a zenei aláfestések sem sikerültek rosszul, és még egyes kamarabeállításokat is csak dicsérni tudok, és tulajdonképpen emiatt is bánom azt, hogy nem sikerült William Peter Blattynek (1928–2017) legalább egy elfogadhatóan filmre vinnie a Légió című regényét.

Összegezve: bármennyire is szerettem volna jobbra értékelni jelen filmünket a pocsék második Ördögűző rész után, nálam nem több eme rész a két csillagocskánál.