Az aszteroida réme

2023.10.09 18:47 Kóborló Olvasottság: <100x

1

Gyerekkoromban rajongtam az efféle olcsó és igencsak erősen Zs kategóriás sci-fi horrorfilmekért, ezért az elmúlt napok folyamán két efféle filmmel szerettem volna nosztalgiázni egyet. Az egyik ilyen produkció az 1991-es Jéghideg űr címen bemutatott alkotás volt, míg a másik, jelen filmünk, az 1996-os Kőbe zárt halál. Nos a Jéghideg űr című film nem igazán tudta beteljesíteni azon elvárásaimat, ami a nosztalgiázásra szőtt igényeimre irányult volna, ugyanis megdöbbenve véltem felfedezni, hogy a Jéghideg űr egy pofátlanul elkészített újrafeldolgozása volt az 1982-es Forbidden Worldnek (vagy talán ahogy ismerhetik páran még a narrátoros videókazetták idejéből, a Tiltott világnak). Mivel annak a filmnek a megtekintése után hoppon maradtam, így hát az 1996-os Kőbe zárt halálnak kellett volna beteljesítenie ama gyermekkori nosztalgiázásomat, amit az efféle Zs kategóriás sci-fi horrorokért éreztem, anno annak idején. Na de lássuk, hogy mit is kapunk a kicsivel több mint 80 perces játékideje alatt, jelen filmünktől.

Nos hát azt kell hogy írjam, hogy nem túl sokat, de legalább voltak értékelhető pillanatai a Kőbe zárt halálnak, és így, ha minimálisan is, de sikerült beteljesítenie ama elvárását, amit előjáróban elvártam tőle.

A film forgatókönyvét és egyben a rendezését is az a Gary J. Tunnicliffe készítette, akinek a nevével már találkoztam sokkal komolyabb és nagyobb költségvetésű filmek stáblistáján mint maszkmester, speciális effekt készítő, avagy különféle lények megalkotásában részt vállaló stábtagként. Mindezek miatt talán kissé bizakodóvá is váltam előjáróban eme alkotás esetében, hogy akkor talán mégsem egy teljesen vállalhatatlan Zs kategóriás trash-hez lesz szerencsém. Nos eme lelkesedésemet ha nem is rekordidő alatt, de szép komótosan mégis sikerült leredukálnia olyan képi megjelenítésekkel, amik már 1996-ban is borzasztóan festettek. Ilyenek voltak például a világűrben száguldó aszteroida megjelenítése, avagy egyes űrbéli jelenetek bevágása, és akkor még el sem jutottunk a filmben oda, amikor bemutatásra kerül a szörnyünk. Amíg eljutunk eme periódusához a filmnek, addig meg kell birkóznunk a történet fő cselekményszálával, ami finoman szólva sem túl érdekfeszítő (de legalább nem annyira borzasztó, hogy könnyűszerrel bealudjon rajta a néző). Mondjuk legalább értékeltem mindebben azt, hogy megpróbálták eme történeti részt is izgalmassá tenni azzal, hogy nem totálisan ostobaság az összes pontja a történetnek. Ráadásképpen azt is pozitívan fogadtam, hogy a filmbéli karakterek dialógusai, ha nem is kiemelkedőek, de bőven az elfogadható tartományon belül voltak. Sajnos ez már nem feltétlenül igaz a legtöbb színészre, ugyanis az alakításaik finoman szólva sem igazán sorolhatóak, a jobbik kategóriába, de úgy vélem, mégsem ez volt a legnagyobb gondom itt, hanem sokkal inkább az, hogy egyik karakter sem volt annyira mélyen kidolgozva, hogy izgulhassak érte. Bár kissé furcsának tartottam azt, hogy pont egy olyan karakternek próbáltak történetileg egyfajta mélységet adni, akárcsak rövid időre is, aki csupán egy volt a sok közül.

Na de ezek után nézzük, hogy miként is teljesít a film, az aszteroida rémének a megalkotásában, ami sokkal inkább a film rendezőjének, Gary J. Tunnicliffe-nek a terepe. Azt kell hogy írjam, láttam már ennél sokkal rosszabb kivitelezésű szörnyet is. Értékeltem, hogy elsősorban nem számítógépes effektek során akarták megvalósítani a lényt, de ez lehet, hogy csak a rendkívüli alacsony költségvetésnek köszönhető. Tehát a film a szörny kivitelezése amolyan gyenge közepesre sikeredet, és talán pont emiatt sajnáltam igazán azt, hogy nem voltak képesek megfelelő atmoszférát teremteni mindehhez.

Mindent egybevéve ha nem is sorolnám a film megtekintése után a Zs kategóriás sci-fi horrorok közé, de erősen érződik rajta egyfajta trash hatás, így pedig biztos, hogy lesznek olyanok, akik magasabbra pontozzák a Kőbe zárt halál című produkciót, mint én. Nálam mindez két csillagot ér.