Az első része oké, jó volt, és érthető... De ezt nagyon megbonyolították, és egy értelmezhetetlen zagyvasággá rendezték. A lényeg, hogy ugye Nanette (Cristin Milioti) megörökli a hajót a kissé meghasadt személyiségű Robert Dalytól (Jesse Plemons), így most ő az USS Callister kapitánya. Ez eddig stimmel.
Majd valami videójátékba kerülnek, ahol állandóan kredit után szaladgálnak. De nincsenek regisztrálva, így Nanette "valós" alakja "kintről" próbál valamit segíteni, de egy ekkora nettó baromságot, nem is értem, mi a francért kellett ezt a káoszos valamit a nyakunkba önteni. Szóval megnéztem (de minek?), és hülyébb vagyok utána, mint előtte. Kinek a kije, mit csinál, miért harcolnak, kik ellen?
Szaladgálunk a tudatalattival, univerzumok, a már meghalt Daly egy nem létező test nélküli tudattal ül a garázsban, és univerzumokat gyárt. Egy digitális kivetülés, de egy bárddal meg lehet ölni? Majd Nanette-t elüti egy kocsi, kómában van, de feltöltik újra a régi tudatát? Mi van? Mi van a fizikai sérüléseivel?
Szóval bocsánat, de ez a hét évad messze legrosszabb része. Káoszos, önismétlő, zavaros és értelmezhetetlen, ja és totál logikátlan. Toby Haynes ezt nagyon csúnyán benézte, Charlie Brooker, William Bridges, Bisha K. Ali és Bekka Bowling forgatókönyvírókkal egyetemben. Legalább Jimmi Simpson, Cristin Milioti, Jesse Plemons és Billy Magnussen játéka megmentett egy kicsit az egészből.
Nem kifejezetten ajánlott rész a Fekete Tükörből. Sajnálom, hogy egy epizód miatt így lejjebb csúszik az egész értékelése a sorozatnak.
