Freida McFadden 2022-es regénye (mely azóta már trilógiává bővült) a filmvásznon elevenedik meg, hogy Sydney Sweeney és Amanda Seyfried főszereplésével megidézze a '90-es évek jobbfajta domestic thrillerjeit és friss vért fecskendezzen a némileg elfeledett műfajba.
Millie (Sydney Sweeney), a fiatal, börtönviselt nő újrapozicionálná az életét, amihez váratlan segítséget is kap: a kőgazdag arisztokrata Winchester családnál kap házvezetőnői állást. A fényűző villa azonban sötét titkokat rejteget - a feleség, Nina (Amanda Seyfried) látszólag mentális zavarokkal küzd, és Millie érkezése után tovább romlik az állapota. A szemtelenül jóképű férj, Andrew (Brendon Sklenar) azonban mesébe illően sármos, udvarias, előzékeny - így Millie sem tud ellenállni neki. A furcsa szerelmi háromszög azonban egy rémálomszerű ámokfutásba torkollik.
A The Housemaid – A téboly otthona azon pszichológiai thrillerek közé tartozik, amik nem az olcsó ijesztgetésre, hanem a lassan építkező, nyugtalanító atmoszférára alapoznak. A film legnagyobb erőssége kétségtelenül a hangulat. Az elegáns, mégis rideg villa – amely kívülről a jólét szimbóluma – belülről fokozatosan egy klausztrofób, lélektani börtönné alakul. A rendezés kiválóan használja a teret: a hosszú folyosók, a félhomályos lépcsők, a zárt ajtók mind azt az érzést erősítik, hogy valami nincs rendben. A zenei aláfestés minimalista, de hatásos. Nem tolakodó, inkább alig hallható vibrálásként van jelen, ami a néző idegrendszerét célozza meg.
Millie szemszögén keresztül ismerjük meg a ház dinamikáját – és vele együtt mi is fokozatosan csúszunk bele a paranoia állapotába. Nina karaktere egyszerre törékeny és kiszámíthatatlan. Rétegzett karakter ő, akiről nem lehet eldönteni, hogy valódi mentális labilitással küzd, vagy egy sokkal tudatosabb játszma résztvevője. Andrew figurája kezdetben a stabilitás, a biztonság és a harmónia horgonya, ám a film előrehaladtával kiderül, hogy ő sem az, akinek mutatja magát. A film egyik legérdekesebb kérdése éppen ez: ki az igazi áldozat? És ki irányít valójában?
A film szerkezete tudatosan épít a félrevezetésre. A néző először egy klasszikus „őrült feleség” narratívába csúszik bele, majd amikor már kényelmesen elhelyezkedne ebben az értelmezésben, a történet éles fordulatot vesz. A csavar nem pusztán egy váratlan információ, hanem perspektívaváltás. Utólag visszagondolva több jelenet is új jelentést kap – ez az, ami igazán működőképessé teszi a fordulatot. Nem érződik öncélúnak, inkább elkerülhetetlennek. Ugyanakkor érezhető, hogy a film erősen támaszkodik a thriller műfaj bevett eszköztárára.
Freida McFadden regénye nagyobb hangsúlyt fektet a belső monológokra, a főszereplő múltjára és motivációira. A film inkább a cselekményre és a suspense-re koncentrál, így néhány árnyalat elvész, de cserébe feszesebb tempót kapunk.
A film fontos és érzékeny témákra tapint rá: osztálykülönbségek és társadalmi kiszolgáltatottság; a látszat, a kirakat-élet és valóság közötti szakadék; a női - férfi szerepek manipulálhatósága; hatalom disszonanciája.
A The Housemaid – A téboly otthona leginkább azért marad emlékezetes, mert folyamatosan újra kell értékelni a látottakat, és ez a bizonytalanság a film vége után is velünk marad. Nem hibátlan alkotás: néhol túlságosan is a műfaji sémákra támaszkodik, és a karakterek közül nem mindenki kap elég mélységet. Mégis működik – mert érzelmileg manipulál, és ezt tudatosan, precízen teszi. Kendőzetlenül megmutatja, hogy a téboly a legátlagosabbnak tűnő családokba, a legrendezettebb kertvárosi háztartásokba is beszivároghat a hatalmi játszmákban, amelyeket emberek egymás ellen folytatnak. És talán ez az, ami igazán nyugtalanító benne: hogy mindez nem is annyira távoli a valóságtól.
Millie Calloway nemrég szabadult, most pedig nehézségei vannak, hogy munkát találjon, így egy ideig a saját autójában kénytelen élni. Hamarosan egy lehetőséget kap, amikor a... több»
Szereplők: Amanda Seyfried, Sydney Sweeney, Michele Morrone, Elizabeth Perkins, Brandon Tyler Sklenar
