Nagyon vártam az Exit8-et és az az általános megfigyelésem, hogy ha nagyon magasra teszed az elvárásaidat egy filmmel kapcsolatban, akkor csalódás a vége. De vajon most is így lett? Enyhén spoileres (nyilván) véleményemből kiderül!
A sztori szerint éppen munkába igyekszik egy meg nem nevezett főhős avagy a "Lost Man" (elveszett ember), amikor is felhívja az exe, hogy várandós, de nem tudja eldönteni, hogy mi legyen. Főhősünk elindul a lányhoz, ám amikor távozna az aluljáróból, azzal szembesül, hogy eltűnt a kijárat és ugyanazon a folyosón jár-kel újra és újra. Egy kiút van csupán, a képlet egyszerű: ha semmi gyanúsat, semmilyen "anomáliát" nem lát a folyosón, akkor haladjon tovább, ha lát valamit, forduljon vissza. Ha ezt sikerrel teszi meg 8-szor, kijut, ha egyszer is elrontja, újra kezdődik a 8-as loop. Útja során pedig rengeteg különböző horrorral találkozik a folyosón, de ezt majd nézzétek magatok.
Szerintem borzasztóan jó az alapkoncepció, ami nem is meglepő, hiszen egy videójátékból készült a film, aminek cselekménye 1/1 ugyanez. És valljuk be: mindenkit az őrületbe kergetne egy ilyen helyzet. Engem személy szerint már akkor elvesztene a pokolaluljáró, amikor másodszorra rontom el, így mélyen együtt tudtam érezni a főhősünk mental breakdownjaival. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a film nem félt monoton lenni és pont ez adja meg a fűszert hozzá. Szinte csak és kizárólag ugyanazt a folyosót látjuk újra és újra, az elveszett ember mondatai és cselekedetei is szinte ugyanazok ehhez mérten. Mégis végig ott motoszkál benne és bennünk, hogy na, most valami más lesz, valami máshogy lesz és ha mégsem, akkor pont az a meglepő. Mindezen felül nem számítunk rá, de a végére egy nagyon deep érzelmi sztori is kibontakozni látszik, aminek gyönyörű a lezárása, de ezt a poént nem lőném le.
Nagyon-nagyon jó a színekkel való játék. A szürke, komor metróról belemegyünk ebbe a színesen vakító pokolba, aminek csak az árnyalatai változnak a film során és szépen lassan beleőrülünk már. Emellett kiemelném az operatőri munkát, végig nagyon szép a fényképezése a filmnek és imádtam minden hosszú snittet, nagyon sok részt vágás nélkül oldottak meg.
A színészi játék bomba, a feszültséget végig fenntartja és külön megemlíteném azt a sokperces nyitójelenetet, amit az elveszett ember szemszögéből látunk. Ez egy nagyon okos kikacsintás a játék felé, hiszen ez a klasszikus FPS nézet, amivel a játék is operál.
Szóval csalódás volt-e a film? Nagyon nem. Sőt még meg is tudott lepni. Alapvetően egy klasszikus japán mindfuck, így azért nem való mindenkinek, de szerintem mindenképpen érdemes tenni vele egy próbát.
(Egy fun fact a végére: nekem már a játéknál is tetszett az a metafora, hogy a japán metróhálózat hírhedten olyan, mint egy labirintus, így gyakorlatilag nem is teljesen fantasy az alapgondolat.)
76 8-as kijárat (2025)
akció | horror | kaland | misztikus | thriller
Egy férfi eltéved egy földalatti folyosón. Követi az „útmutatót”, de furcsa dolgok történnek vele. Valóságos ez a tér? Vagy csak illúzió? Vajon a férfi képes lesz kijutni... több»
Szereplők: Kazunari Ninomiya, Yamato Kôchi, Naru Asanuma, Kotone Hanase, Hirota Ohtsuka
