Galaktikus kutyamentés

2026.07.01 08:58 fankbringa Olvasottság: <100x

0

Milly Alcock magánszáma jól sikerült. Az első perctől megvan benne az a báj, amitől a lányoknak rajongói lesznek és mindenki nagyon barátságos lesz. Még lecsúszott alkoholistaként is kivívja magának a figyelmet és felébreszti az emberekben szunnyadó nagyságot. Tökéletes hős, akivel együtt száguldunk a csillagok közt.

Több dolog is nagyon tetszett a filmben. Amikor Supergirl akcióba lendült, akkor azonnal kaptunk egy tökéletes képregényhangulatot és a hozzá tartozó kötelező elemeket. A teljes alakos epikus hősábrázolást, szaggatott eseménymegjelenítést, stilizált-idealizált rajzos ábrázolást és a hibátlan kosztümöt. Pont, amikor kellett, megjött a szívet megdobogtató élmény. A csatajelenetek végig akciódúsak voltak, látványos, időnként vicces és gyerekes, de szépen megrajzolt, jól koreografált jelenetekkel és megoldásokkal. Ha valaki csak a látvány miatt menne, ne várjon.

Volt benne barátság, filozofálgatás, az élet felfedezésének öröme és a fontos dolgok ismétlése. A dilemmák, amik a felnövekvő generációt érdeklik és ott van még a győzelem élménye. Kara karakterét nem követtem eddig és ezután sem fogom, mert annyira nem szippantott be a világ. A filmbeli szeletet láttam belőle, amit egy epizódként tudnék megfogalmazni Kara életéből. Egy kiragadott időszak, ami alatt tanultunk valamit és ami hozzájárult a hősünk fejlődéséhez. A DC mindig is figyelt arra, hogy megpróbálja összehozni az emberi értékeket a hőseivel és a Supergirl nagyon beleillett ebbe a vonalba. Mély drámának nagyon gyenge volt, de lélektelen öldöklésnél sokkal több. Bár a bevételek alapján a lelkizés nem kifizetődő, örülök, hogy ennek ellenére bevállalták. Ha csak testeket látunk és érzünk, akkor csak a figurák maradnak meg, amibe azt töltünk bele, amit akarunk. Ha kapunk hozzá egy kis érzést, akkor könnyebb kedvencet választani. Nehéz egy kitalált karaktert meghívni egy bulira, de Supergirlt meghívnám.

Miért nem teljes az élmény? A szokásos hibákat most sem sikerült elkerülni. A történetben felbukkanó összefüggéstelen, néhol értelmetlen elemek, a túl változatos, időnként öncélú látványvilág, a fizika teljes semmibe vétele (ez a képregényes hatásnál jól jött), kötelező fordulatok (oké, a rajongók miatt kellett). Amikor beindult volna valami, hogy felfűzzenek rá egy szuper, katarzist okozó, vagy örök emlékű lezárást, egyszerűen félbe maradt. Ahogy a nagy filmklasszikusok jól felépített mondatait évtizedekig idéztük, itt a legjobb mondatok is elsikkadnak a középszerűségben.

Sajnálom, hogy ennyi negatív kritika jelent meg a filmről, mert sokkal jobb annál, mint amit kapott. Szuperhősfilmek rajongóinak erősen ajánlott darab. Családi filmnek nem nevezném, mert sok benne az erőszak. Párkapcsolati terápiának, randira inkább el tudom képzelni. Tele van olyan jelenetekkel, fordulatokkal, amit könnyű eltérő nézőpontból látni, majd utána jól átbeszélni.