A héten záporoznak rám az ambivalens érzéseket keltő filmek, ez is egy ilyen. Erős filmesztétikai értékek keverednek itt a patikamérlegen tudatosan Oscarra optimalizált szerkesztéssel, utóbbi nem szép dolog a szememben, egy művész ne prostituálódjon a zsűri ízlésének alámenve, hanem járja büszkén a maga útját, azért művész.
Na, de nézzük, mi volt nagyon jó. Először is az operatőr óriási tehetséggel bír, gyönyörű munkát végzett. Nem csak hagyományos tekintetben szép, hanem innovatív megoldásokat is bátran alkalmazott. Annyira menő, amit véghezvitt, hogy érdemes megjegyezni a nevét: ő Adolpho Veloso, és amit csinál, az vizuális költészet. Jelentős színészfelhozatal is volt, ráadásul jól is játszott mindegyikük, ez nagyban Clint Bentley rendező érdeme. Nick Cave zenéje meg simán csillagos ötös.
Kell pár szót ejtenem arról is, ami nem tetszett. Sajnos süt a filmről, hogy díjesőre tervezték a mérnökök. Ezt annyira erősen éreztem, hogy az is egészen komolyan az eszembe jutott, hogy a mesterséges intelligencia segítségét is igénybe vették, a minél tökéletesebb díjmágnes-produkció előállításához. Optimális időzítésű a novemberi megjelenés és az akadémia sok év alatt kiismert ízlését is tökéletesen sikerült kiszolgálni: gyönyörű kivitelezésű, korhű, kosztümös ábrázolás, festői tájképek, személyes tragédia, történelmi fordulópont, sztárgárda, már-már giccsbe hajló fények és látószögek és csupa olyan egyéb eszköz vonul fel, ami oly kedves a zsűritagoknak. És bármennyire is nyilvánvaló volt a számító igyekezet, mégis működött a terv, 176 díjra jelölték a művet a versenyszezonban, amiből 38-at be is gyűjtött. Szerintem csak azért nem többet, mert a filmdíjakat osztogató szakemberek közül vélhetően akadnak olyanok is, akik átlátnak az ilyesmin.
Végül nézzük, mi jött le nekem a filmből. Egy sok évet megélt favágó életét kísérjük végig a természet folyamatos közelségében a 19-20. századok során. Felnő, megtalálja a szerelem, családot alapít, veszteség éri, megöregszik, meghal, közben küzd a mindennapokban, körülötte teljesen megváltozik a világ, eljutunk a lovaskocsitól az űrutazásig. Azt látjuk, hogy az emberi létezés parányi, epizodikus, és nem is mindig könnyű, és mégis ezek a hétköznapi sorsok alkotják az emberiség történetét és bármelyik ilyen apró emberi sors megérdemli, hogy emléket állítsanak neki. Vagy ilyesmi, melankolikus és csodaszép tálalásban persze. Kevés ez? Kicsit mindenképpen. Ettől függetlenül ez a film feltétlenül figyelemre méltó.
71 Az álmok vágányán (2025)
Robert Grainier napszámost favágóként alkalmazzák, hogy segítsen az amerikai vasutak kiépítésében. Grainier kénytelen hosszú időt tölteni távol feleségétől, Gladystől és... több»
Szereplők: William H. Macy, Felicity Jones, Joel Edgerton, Kerry Condon, Will Patton
