Kellemetlenül színjátszós

2026.07.31 00:23 A Madár Olvasottság: <100x

0

Mindig minden jóindulatommal állok neki a hazai alkotásoknak. Mindig minden alkalommal elhitetem magammal, hogy ha sokszor lejtmenetben is van a magyar színjátszás, a magyar filmgyártás, a magyar sorozatkészítés, akkor is lehet, hogy pont most mutatja egy új, minőségibb arcát. Hallom lelki füleimmel, hogy "Mi van, Madár, savanyú a szőlő?" Bárcsak az lenne. Lévén, hogy magam is sz@r sorozatokban, sz@r filmekben, sz@r tévés alkotásokban vettem részt, tudom, hogy magam is sz@r vagyok.

Kivéve pár esetet. Bár ettől függetlenül is valószínűleg sz@r vagyok. Legalábbis az elképesztő karrierívem ezt mutatja. Ezt elfogadtam, rendben is van.

Mindettől függetlenül egy dolgot nem lehet tőlem elvenni: látom, értem és tudom.

Nézem ezt az alkotást - amit a posztomhoz tartozó kép mutat -, és rendkívül kínosan érzem magam. Megszámlálhatatlanul sokadszor jön szembe velem az az érzés, ami szavakba öntve annyit tesz: amatőr. Például a Palit játszó "színész" olyan szinten érthetetlen, hogy hallóvizsgálati eseményt okoz. Az Auchan-jelenetben Thuróczy partnerének játéka felér egy elemi iskola alsó tagozatának Mikulás-ünnepségbeli megmozdulásához, amit fél-életképtelen gyerekek abszolválnak. Önmagában nem ebben a filmben, hanem a komplett magyar filmgyártásban nem megy a hiteles hangsúlyozás, még a valamirevaló, tehetségesnek mondott színészekkel sem. Mondom, magam is fos vagyok, de be is fejeztem. Ők nem fejezik be, és lazán kamera előtt "brillíroznak", élvezve a közönség pozitív ítéletét, ami, lássuk be, hogy a magyar filmes termékek tekintetében nem túl releváns. De ha van valami, ami teljességgel érthetetlen, hogy ezt a szakma minden alkalommal jóváhagyja. Az már csak egy szemernyi fűszer, hogy hangot keverni még mindig nem tudunk. Így élem meg az 'És mi van Tomival?' hatását, ami ráhúzható - részemről - a komplett magyar filmgyártásra. Még mindig színjátszós.