A világ egy legendát kapott, Michael viszont elvesztette a gyerekkorát Itt van egy ember, akit mindenki ismer. Ismerjük a zenéjét, a táncát, a mozdulatait, a hangját, a botrányait, a furcsaságait. Hallottunk a gyerekkoráról, olvastunk a szülői hátteréről, elhitettük magunkkal, hogy tudjuk, ki ő. Ám ez a film nekem azt mutatja meg, hogy valójában még mindig csak sejthetjük, hogy ki volt ő. Sose voltam rajongó típus, de mindig érdekeltek a fura fazonok, ezért is figyeltem, miként mutatja be Hollywood, hogy mi lett belőle attól, hogy már gyerekként sem lehetett egyszerűen csak gyerek.
Van egy kisgyerek, aki tehetséges, nagyon tehetséges, és van mellette egy apa, aki ezt a tehetséget felismeri. Na, itt még akár lehetne is egy szép történet, csakhogy Joe Jackson ne... több»
He-Man, kellettél! Gyerekkoromban nem nagyon néztem rajzfilmeket, animációkat. Ha olykor mégis, akkor a szuperhősös világ valahogy kifejezetten távol állt tőlem. Nem érdekelt a köpeny, a szuperképesség, a világmegmentés, meg úgy általában az egész földtől elrugaszkodott hősködés. Aztán felnőttem, és valamikor harminc után történt velem valami, ugyanis egyszerűen rákattantam erre az egészre. Talán azért, mert időközben megtanultam elengedni, hogy nem akarom minden filmnél azt keresni, hogy ez mennyire életszerű. Néha egyszerűen jólesik teljesen elszakadni a valóságtól, és beleülni egy olyan világba, ahol kardokkal, szörnyekkel, varázslattal meg mindenféle elképesztő baromsággal mentik meg a világot.
Na, de ha... több»
Az élet játékosa Timothée Chalamet egyszerűen zseniális. Nem is tudom, hogyan lehetne ezt finomabban megfogalmazni. Ez a szerep annyira az övé, hogy nem a szerepet játszó színészt látom, hanem azt, hogy Chalamet konkrétan beleszületett ebbe a világba. Szuggesztív, idegesítő, nagyképű, veszélyes, pofátlan, simlis, svindler… és közben elképesztően karizmatikus. Ő Marty Mauser, az élet játékosa.
Nem egyik napról a másikra él. Ő egyik percről a másikra. Minden pillanatban van egy következő terve, egy következő ötlete, egy következő ember, akit meg kell győznie arról, hogy az ő elképzelése a világ legjobb ötlete. És ami igazán durva, hogy meg is győzi őket, mert van hozzá tehetsége. Én is éltem már egyik napról ... több»
Amikor egy "család" szimbolizálja az elmúlt 16 évet Ritkán mondok ilyet magyar filmre, de az 'Itt érzem magam otthon' végre elérte, hogy ne a hibáit keressem, hanem hagyjam, hogy hasson rám.
Évek óta kerülöm a magyar filmeket. Ám, ha néha elindítok egyet, akkor a 10. percig bírom. A magyar filmek esetén úgy en bloc 20-30 éve ugyanaz az élmény fogad. Gyenge forgatókönyvek, életszerűtlen párbeszédek, hamisan csengő mondatok, színházias játék, önmagukat alakító színészek, ötlettelen rendezés, és ha mindez nem lenne elég, akkor ott a hangmérnöki munka, ami egyszerűen kizökkent abból, amit elvileg át kellene élnem.
Ezért is ültem le kizárólag fenntartással az 'Itt érzem magam otthon' elé. Aztán nagyjából tíz perc után azon kaptam magam, hogy már... több»
Balettről, jól! Amikor eldöntöttem, hogy színészi pályára lépek, azzal nem számoltam, hogy a balett is az oktatás része lesz. A boogie-s tört mozgásom valahogy nem mutatott afelé, hogy tudnék kecsesen forogni. Kiváló balett-tanárnőnk megjegyezte az év végi összegzésnél: "Tamás, az elmélet miatt négyes." Pár évvel később egy barátom a MÜPA gyakornoka volt, és volt jegye egy holland társulat balettelőadására. Beültünk, ámultunk. Teljesen lenyűgözött a profizmusuk, a látható "erre tettem fel az életemet" attitűdjük, a könnyedségük, az erejük, a fókuszáltságuk, az alázatuk, a tánc és a partner iránti tiszteletük. Tényleg sütött, hogy az életükért táncolnak. És most született egy elképesztően lehengerlő sorozat ... több»
85 Michael (2026)
Itt van egy ember, akit mindenki ismer. Ismerjük a zenéjét, a táncát, a mozdulatait, a hangját, a botrányait, a furcsaságait. Hallottunk a gyerekkoráról, olvastunk a szülői hátteréről, elhitettük magunkkal, hogy tudjuk, ki ő. Ám ez a film nekem azt mutatja meg, hogy valójában még mindig csak sejthetjük, hogy ki volt ő. Sose voltam rajongó típus, de mindig érdekeltek a fura fazonok, ezért is figyeltem, miként mutatja be Hollywood, hogy mi lett belőle attól, hogy már gyerekként sem lehetett egyszerűen csak gyerek. Van egy kisgyerek, aki tehetséges, nagyon tehetséges, és van mellette egy apa, aki ezt a tehetséget felismeri. Na, itt még akár lehetne is egy szép történet, csakhogy Joe Jackson ne... több»