Az alapötlet kifejezetten jó, a látványvilág pedig helyenként lenyűgöző. A kivitelezés azonban számomra meglehetősen vontatottra sikerült. A film túl nagy hangsúlyt fektet a romantikus szálra, miközben a fantasy- és kalandelemek inkább csak háttérként szolgálnak.
Hirdetés
A történet egy ponton már-már a *Kék lagúnára* emlékeztet: gyönyörű, távoli, lakatlan sziget , két fiatal, romantika – csak éppen a látványos környezet ellenére meglehetősen kevés valódi esemény történik. Ez önmagában nem lenne probléma, ha a film elsősorban romantikus fantasyként pozícionálná magát. Kalandfilmként és fantasyként viszont szerintem jóval kevesebbet nyújt annál, amit a műfaji besorolása ígér. Tulajdonképpen itt érzem a film legnagyobb problémáját: nem feltétlenül azzal van baj, amit elmesél, hanem azzal, hogy minek akar látszani. Ha egy romantikus fantasyfilmet szerettek volna készíteni, akkor a maga kategóriájában akár kiválóan is működhetne. Kalandfilmként azonban túl eseménytelen, fantasyként pedig túlságosan visszafogott.
Hasonló hibát követett el szerintem a *Híd Terabithia földjére* is. Ott is komolyabb fantasyfilmet sugallt a besorolás és a marketing, miközben a fantasy inkább csak eszköz volt egy dráma elmeséléséhez. Talán szerencsésebb lett volna ezt a filmet is inkább drámai történetként kezelni, mint klasszikus kalandfilmként.
Összességében szép, hangulatos és jó alapötletre épülő film, de aki valódi kalandot, izgalmas fantasyvilágot és sok eseményt vár, könnyen csalódhat benne. Aki viszont elsősorban egy romantikus történetre vágyik meseszerű környezetben, annak jóval nagyobb eséllyel fog tetszeni.
