2026.08.16 11:40 Majorkas Olvasottság: <100x
4

A lehangoló

Még az a szerencse, hogy ezt nem moziban láttam, de így is hajszál híján voltam az elalvás szintjén. Jean Reno neve hallatán figyeltem fel erre a filmre, végül nagyon sokáig nem tűnik fel, bármennyire is vártam. A legnagyobb csalódás nem ebben merül ki sajnos, mert hiányzik belőle az izgalomfaktor, a grandiózusság és a csavar, amit főleg a végéről hiányoltam.

Hirdetés

Továbbá a karakterek sem fognak meg. Könnyen sebezhető a szinte már "szuperképességű" főhős, akiről kiderül, hogy nem csupán a hallása különleges, hanem fotografikus memóriája is van, de szerencsétlen azt sem használja az előnyére, amikor szó szerint a szeme előtt van a jackpot. Nem tudok együttérezni a sráccal a legkevésbé sem, mert hiába vannak ezek az adottságai, annyira suta, hogy minden, ami történik vele, lényegében tesz érte. Az első találkozás a bűnözőkkel szürreális, de az már nem új, mert az előzetes nagyvonalakban bemutatja ezt a jelenetet. Nagyon gáz volt, amikor a bevándorló hátterű tolvajok olyan szavakkal dobálóznak, amin az átlag értetlenül pislogni szokott, és részben idealizálják ezt a bűnözési módszert.

A lehangoló

A zongorahangoló egy olyan laza bűnügyi thriller és romantikus mix, amely nyomokban tartalmazza a műfajok zsánereit, de annyira lapos, hogy az elképesztő. Ennél sokkal jobbakat láttam a kategórián belül, akár ebből az évből is. Egyetlen dolgot emelnék ki, mint pozitívum: a hangoké volt a főszerep. Két ellopott tárgy eredetét azért a végén sikerül még túlmisztifikálni, de mégsem lesz annyira botrányos a történet, mint az elsőre hangzik.

4,5/10

dráma | krimi | thriller | zenés

A magányos zongorahangoló, Niki kifinomult hallása miatt váratlanul a bűnözők figyelmének középpontjába kerül, akik a különleges adottságát nemcsak zongorák hangolására,... több»

4