Időhibák

2026.10.22 08:54 kabel Olvasottság: <100x

0

Indie időutazós sztori pár remek gondolattal, de taszító figurái és logikai bukfencei miatt végül savanyúan távoztam. Remekül indult és építkezett, de minél többet megtudtunk a két főszereplőről, annál kevésbé volt érdekes.

A Redux Redux enyhén egyedi, az idősíkok közötti ugrálás nem vicceskedő vagy szürreális, és főszereplőnk nem véletlenszerűen lép be a dimenziókapukba, hanem az egyik legemberibb érzés, a bosszú mozgatja. Irine lányát egy férfi brutálisan meggyilkolja, a nő pedig elkeseredettségében minden idősíkban a férfi likvidálására vállalkozik. Érdekes hozzáállás ez a multiverzumhoz, hisz végtelen lehetőség lenne elvileg, tehát ez a bosszúszomj sohasem lesz kielégítve. Az időutazás tehát lényegében a karakter belső fejlődésének stádiumait láttatja. Irine csak közeli univerzumokba utazhat, egyre többet kell ugrania, hogy egyre változatosabb valóságokat lásson, és szép lassan így békél meg az életével.

Akad még pár érdekes apróság, például Irine komfortkaraktere, aki kicsit pszichológus szerepébe kerül, de minél messzebb kerül az eredeti kiindulópontjától, annál inkább változik ennek a figurának a hozzáállása is. A film kezdő akciójelenete meglepően immerzív és katartikus, a sztori első fele pont csak annyira hagy homályban sztorielemeket, hogy még minden érthető és izgalmasnak tűnjön. Ez nem az a fajta sztori, amit ki kell bogozni, viszonylag egyszerű a megértése.

A film második fele botladozik jobban, itt már felbukkannak narratív inkonzisztenciák és vakvágányok. A történet másik főszereplője, Mia, a passzív-agresszív tini egyszerűen nem túl izgalmas figura. Ugyan megpróbálták Irine tükörképévé formálni, hogy a nő a lányon keresztül ismerje fel küldetésének végtelenségét, de ennél több kéne ahhoz, hogy érdekes figura legyen valaki, nem elég csak egy másik karakter sztoriját építeni.

Szóval ez van, remek kis indie sci-fi, érdekes metaforával és pár narratív botladozással. Nemcsak az időutazós filmek kedvelőinek ajánlom.