Na, adtam a kultúrának, megnéztem, hogy mit tud a dél-amerikai filmművészet új csillaga, ha már januárban ott leszek, ahol ez a film játszódik. Nos, érdekes volt.
Hirdetés
Könnyű elsiklani a film értékei felett, ha valaki nem néz utána, hogy mire reflektál a rendező. Én is elsőre csak egy fel nem nőtt és célba nem ért költőt láttam, aki segít egy iskolás lánynak, hogy majd ő sikeres költő lehessen. Felfogtam, hogy ez ténylegesen a főszereplő költő saját vágya volt, nem a lányé – ő egész más életet képzelt el magának, hiába volt tehetséges. Az is átjött, hogy a költészeti (már nem emlékszem a szervezet nevére) szakmai társaságban és a lány családjánál is csak balek volt a főszereplő, akit kihasználnak, majd magára hagyják. Tulajdonképpen a filmben mindenki kihasznál mindenkit. És értem, hogy végül a lány kiállt A költő mellett, aki ennek is köszönhetően végül rendezni tudta a lányával az életét. OK, és akkor hová rosáljak, gondoltam.
Aztán addig piszkált ez a dolog, hogy megállítottam az egyik jelenetet, ugyanis ez A költő állandóan egy falon lógó képet nézett. Lefotóztam a Google-nek, hogy ki az, nos, José Asunción Silva (1865–1896), a kolumbiai irodalom és a latin-amerikai modernizmus egyik legjelentősebb, legemblematikusabb költője, mondta a Google. Meg azt is, hogy "A kínlódó, átkozott költő szimbóluma: Silva tragikus sorsú figura volt. Fiatalon, mindössze 30 évesen öngyilkosságot követett el (szíven lőtte magát, miután a háziorvosával pontosan megjelöltette a szíve helyét a mellkasán). Életében alig jelent meg kötete, de halála után a nemzeti irodalom ikonjává vált – az ő arcképe szerepelt évtizedekig az 5000 pesos bankjegyen is." Aha, így már értem. A latin néplélek nagyon vonzódik ehhez a romantikus, de önsorsrontó költőképhez.
És akkor jön a rendező, és megmutatja a nézőnek, hogy a művészet néha csak egy jó kifogás a felnőtté válás helyett. Fú, ez azért kockázatos üzenet, nehogy még a végén Simón Mesa Soto is lebukjon, hogy ez a film is csak egy kifogás arra, hogy miért nem csinál rendes filmet. Na de természetesen vicceltem, a film teljesen rendben van.
Ha megnézzük a romantikus költői póz latin pátosza felől, ez a mű is nagyobb értelmet nyer. A filmes költőnk, Óscar egy semmire se jutott művész, az anyjánál lakik, életképtelen. Ha tennie kellene a fennmaradásáért, akkor állandóan ebben a tragikus, fel nem fedezett költő-pózban tetszeleg ahelyett, hogy felelősséget vállalna. A végén aztán rohadtul kihasználják és elbánnak vele, ez és ennek az összes kellemetlen következménye lesz az ő fordulópontja és felnövéstörténete. Na, ebből a nézőpontból nézve már van értelme a filmnek.
67 A költő (2025)
Egy idősödő költő célt talál Yurlady, egy tehetséges tinédzser mentorálásában, bár nem biztos, hogy bölcs dolog lenne kitenni őt a költészetnek. Saját költői törekvései... több»
Szereplők: Ubeimar Rios, Nelson Camayo, Rebeca Andrade, Guillermo Cardona, Margarita Soto
