Csokoládé

A jó csokoládé műalkotás. Lasse Hallström ezt eleveníti meg filmjében, ami nem egy nő története, nem is a csoki szeretetéről szól, hanem az emberi lét játszmáinak szimbolikája. Ádám és Éva ettek a tudás fája gyümölcséből, s emiatt büntetésül kiűzettek az édes élet paradicsomából. A bűn érzésével itatódott át az emberi lélek, s a bűntudat megmérgezi a mindennapokat. Azt hisszük, hogy nagyon jónak, hibátlannak kellene lennünk. De ez lehetetlen. Ha mégis belekényszerítjük magunkat egy merev szabályrendszerbe, vallási, etikai, családi vagy munkahelyi előírások közé, akkor megkérgesedik a lelkünk. Meg akarunk felelni az elvárásoknak, s közben elfelejtjük, hogy mi okoz örömet nekünk. A csokoládé jelképezi az egyéniségünket. Ki ilyen, ki olyan, senki sem egyforma, a szabályoktól is másként térünk el, ahogy a csokoládéból is más a kedvencünk. A lényeg, hogy a szívünkre is hallgassunk. Találjunk egyensúlyt szabály és szabadság között. Alkossuk meg a magunk csokoládéját, édes lélekkel fűszerezve. Vianne (Juliette Binoche) az a felmentő, aki megmutatja az engedélyt az örömre és a változásra, s aki bevégezve feladatát elszáll az északi széllel.

Amikor először láttam, annyira nem jött be, de másodszor mintha egész más filmet néztem volna, mert akkor nagyon bejött. De lehet, kell egy hangulat, hogy értékelni tudjuk és akkor azt mondhatjuk, milyen jó film és ne feledjük el a fantasztikus szereplőket sem.

Nem a megszokott nyálas, romantikus sablon alkotás. A film két végletet mutat be. Az egyik, a falu lakossága, akik képmutatásban élnek, nem merik vállalni önmagukat, meg akarnak felelni a hazug társadalmi elvsárásoknak. Ebbe a közösségben jön Vianne,... Több aki senkinek és semminek nem akar megfelelni. Makacs, nem találja meg könnyen a helyét a világban. Folyton vándorol. Ő a másik véglet. Szerintem a szereposztás jó, nehéz lenne bárkit kiemelni, mert szinte nincs gyenge pont. A zene is illik a film hangulatához. A sok guszta csoki pedig csak dob rajta. :)

Simán végig tudom nézni bármikor és bárhol, és természetesen akárhányszor. Ez a film pont abban az életkorban kapott el, amikor valamiért nagy szükségem volt rá, és azóta sem ereszt: hangulatos, finom romantika, egy kis drámával és apró otthoni tragé... Többdiákkal, de ettől még van benne valami könnyed báj, ami olyan kellemesen fogyaszthatóvá teszi.

Van egy szimbolikája filmnek amit vagy elkapunk vagy nem. Meg kell hogy legyen hozzá a hangulatunk és befogadónak kell lennünk rá, bár emellett egy egyszerű barátságos film. A történet szempontjából egy fő vonalat egy lineáris utat követünk ám jó lenne vissza-vissza tekinteni hogy a kísértő múltból valami kis információt nyerjünk m a film a jelen pillanatot éli meg . Nem lesz emiatt kevesebb viszont több sem a film. A montázsok a csokoládé készítésről látványosak oldják a feszített viszálytól terhes levegőt. Jonny Depp itt egy név csupán, nincs annyi jelenete hogy szereplése értékelhető legyen. Viszont rajta kívül minden szereplő nagyon jól teljesít a filmben. Lehet nem volt kedve Deppnek a szerephez, lehet én is fancsali képet vágtam volna ha nem szeretem a csokit de azt kell ennem egy szerep kedvéért. A zenéje nekem nagyon hasonlított a karácsonyi lidércnyomás egyik melódiájához. Nagyon illett az egész helyzethez és stílushoz. A helyszín és az atmoszféra is helyben volt nagyon nem is lehet belekötni a filmbe, még humoros is volt és bánatos is egyben. Nem tökéletes de épp elég jó hogy megnézd legalább egyszer.