Nem értettem a forgatókönyvíró-rendező, Murray Mintz koncepcióját!
Valahogy hiányoltam a film tempóját, lüktetését, valahogy olyan műanyag, sőt inkább giccses volt az egész...
Pedig szerintem óriási potenciál maradt kihasználatlanul a rossz forgatókönyv és a gyengén teljesítő színészek ripacskodó játéka miatt.
Értem én, hogy Murray Mintz egy gondolkodósabb filmet szeretett volna létrehozni, csak a statikussága és a rossz koncepció miatt élvezhetetlen. Olyan tv-filmes ritmussal bíró, és tapintható feszültségek nélküli film, ahol sajnos még a gyilkos kilétét is pillanatok alatt megtudjuk, már ha ébren vagyunk persze...
A sztori szerint egy sorozatgyilkos öli meg kegyetlen módon az áldozatait San Franciscóban...
Az üggyel foglalkozó nyomozó, Higgins (Garry Goodrow) pedig elég finnyás lélek, nem bírja a vért, sőt ijedtében néha még a fotók láttán is eldobja a süteményét!
A másik cselekményszál pedig az, hogy egy házaspár hölgytagjánál krónikus szívbetegség lépett fel, és nincs másik lehetősége, csak a szívátültetés...
De donor egyenlőre nincs, és az idő vészesen fogy!
Dianne (Susan O'Connell) és férje, Leigh (Max Gail) viszont az egyik este egy idegentől telefonon azt az információt kapja, hogy nála bizony van egy tökéletes szív!
Így nem is hallatszik rossz mozinak, de sajnos sok benne az elvarratlan szál, és mint említettem, a tempója is nagyon lassú és körülményes!
De a zsáner szerelmesei és a nagyon bátrak (vagy akik unatkoznak) megpróbálkozhatnak vele!
Az IMDb-n 270 véleményezés után 4,2/10-es, a TMDB-n öt szavazat után 35%!
Nálam a film kettő csillag és 39%!
Rántott karfiol, saláta és egy kis serital...
Meg ezek után a kedvenc fotelem!
