Az eredeti Knight Rider-sorozatot imádom minden hibájával együtt. Valahogy ott működött az, hogy kb. senki sem hal meg, senki nem sérül meg olyan komolyan, de mégis le vannak rendezve a gazfickók, meg van mentve az isten háta mögötti porfészek, vissza van szerezve a vagyon és össze van ragasztva az adott epizód női főszereplőjének kettétört szíve. Az egésznek volt egy állandó optimizmussal telt bája és mindenki szurkolt K.I.T.T.-nek és Michaelnek, a hihetetlenül szerethető figurának, akinek mindenkihez volt egy jó vagy biztató szava.
Na, ez az egész az új sorozatból teljesen hiányzott, de ha akarták volna, se tudták volna megismételni azt a hangulatot, amit az eredeti adott. Nyilván kellett egy újabb, frissebb sztori, ahol csak az alapok egyeznek némileg az eredetivel. A főszereplőnek baromi rosszul áll a lazaság, az egész csapat nevetséges és engem személy szerint rettenetesen idegesített Bruce Davison karaktere. Annyira mesterkélt és szájbarágós volt, amit az ő karaktere leművelt feszültségkeltés gyanánt, hogy az túlment minden határon. Állt a monitorok és a kis hackernövendékek mögött és fel-alá járkálva, idegesen, eszméletlenül túljátszva osztogatta a teljesen nyilvánvaló feladatokat, amiket mindenki magától is tudott volna.
A sorozat ott kezd feléledni, amikor ezt a karaktert kiírják belőle, onnantól már nem egy röhejes, óvodásoknak való valami, hanem kezd tényleg komolyan vehető lenni, így kellett volna indítani is! A főszereplő megtáltosodik, most már alaposan elintéz egy-két gonosztevőt, a sorozat merészen elhullajt pár fontosabb karaktert, végre tényleg kezd tétje lenni a dolgoknak, és az utolsó pár rész már valóban az élvezhető kategóriába tartozik. Sajnos az első kb. 10 rész nagyon lerontja a színvonalat és hiába javul jelentősen a minőség, így csak egy erős közepest érdemel ez a sorozat, mivel mire kezd jó lenni, addigra teljesen telítődik a néző a mérhetetlen mennyiségű bárgyúsággal. Kár érte, mert lett volna benne bőven lehetőség, de nem sikerült kiaknázni.
