Christian Grey milliárdos irodája olyan steril és makulátlanul precíz, hogy az ember legszívesebben kesztyűben lépne be, nehogy a koszos, hétköznapi DNS-ével beszennyezze a padlót. Komolyan, ha ez a fickó valaha sorozatgyilkos lenne, a takarítási ütemterve szigorúbb lenne, mint a börtönőröké. Fokozatosan felcsigáz, elmerülnék benne, de mégsem elég mély, mint ahogyan elsőre félrevezetett: Christian Grey irodája olyan, mint egy modern múzeum, ahol minden darab a kontrollról árulkodik. Itt dől el a sorsuk és a néző vérnyomása. : ) - gondoltam - aztán mégsem történt meg.
Anastasia Steele, akit Dakota Johnson kelt életre, egy olyan karakter, akinek ártatlansága és rejtett mélysége mágnesként vonzza a nézőt. Az ő szemén keresztül látjuk a világot, és vele együtt fedezzük fel a vágyak ismeretlen tájait. Az a finom bizonytalanság, ami áthatja, és az, ahogy lassan kinyílik a számára új, izgalmas világ felé teszi oly csábítóvá.
Christian Grey, akit Jamie Dornan formál meg, a titokzatosság és a kontroll megtestesítője. Nem csupán egy üzletember, hanem egy sötét, mégis sebezhető lélek, akinek a mélységei arra invitálják az embert, hogy megpróbálja megfejteni. Az a mód, ahogy Christian kezdetben uralkodni próbál Anastasia felett, miközben a saját szabályai közé csalja, egyfajta veszélyes, mégis ellenállhatatlan vonzást teremt.
Ahogy Anastasia és Christian a liftben egymásnak esnek, a levegőben úgy vibrál a vágy, mint egy rövidzárlat. Az a puszta tény, hogy egy nyilvános térben, a kíváncsi tekintetektől elzárva, a testek ennyire közel kerülnek egymáshoz, és a szándék is ott lebeg.. már önmagában is felperzselő. Ki ne álmodozott volna egy ilyen pillanatról? Tény, nagyon rövid jelenet.. mire elkezdtem beleélni magam, addigra meg is szakadt - sajnos.
Az átlagfelfogásban a "büntetés" szó használata erős negatív konnotációt hordoz. Valójában izgató szerepe van. Egy ilyen szerelemben való részvételhez elengedhetetlenül szükséges a hajlandóság arra, hogy az ember felfedezze a szexualitás olyan aspektusait, amelyek eltérnek a hagyományos normáktól. Ez magában foglalja a tabuk megkérdőjelezését és a saját komfortzóna elhagyását. A BDSM nem egyenlő a filmben látottakkal, csupán éppen megérinti annak a világnak a szélét.
Valós forrásokból kell tájékozódni a biztonságos, konszenzuson alapuló gyakorlatokról. A film ennek világát nem mutatja meg. A BDSM-ben rejlő dinamikáknak (pl. kontroll, alávetettség, dominancia, fájdalom, kötözés) valamilyen szinten rezonálniuk kell az illető belső fantáziáival és vágyaival. Ez egyéni és pszichológiai preferenciákon alapul.
E film mindegyik részének legnagyobb hibája az, hogy sokak számára nem adja át hitelesen a BDSM alapelveket, és inkább a felszínes romantikára és a szexualitásra koncentrál ahelyett, hogy a BDSM valódi, komplex pszichológiai dinamikáit mutatta volna be. De ez a film pont ettől tud szép lenni, na meg ízletesen vágyfokozó, és ami nem lehetne elvárható tőle a koncepciót tekintve: még romantikus is.
A "szerződés" tematika nagyon dögös a filmben, felcsigázóan tud hatni, de amúgy egy marhaság :), s nem is jut érvényre sosem, egyik részben sem, sőt a második rész elején teljesen elvetik. Nem lehet sohasem komolyan venni.
Értem, hogy sok férfi miért nem élvezi az erotikus jeleneteket annyira, mint kezdetben a nők: csak a nő van kiszolgálva, a férfi pedig eszköz ehhez - én ezt látom. Noha úgy van megjelenítve, hogy a férfit ez teljesen és jól kielégíti, a férfiak szerintem nem ezt látják.
Megint a vörös szoba, kellemes jelenet, de már nem ad újdonságot. Sajnos. Látom, hogy a szereplőkön nagy az élvezet, de már valahogy nem tud bevonni engem.
Aztán Grey hatszor csap rá ostorral Anastasiára, ami fáj a nőnek, és nem esik semennyire jól neki, de közben számolnia kell az ütéseket, amit végig meg is tesz. Nem értem, ha már kettőnél tudta, hogy ez teljesen rossz neki, miért nem mondta ki a bűvös szót, amivel megállította volna a férfit? Ezen a ponton a film nemcsak a BDSM etikai alapelvét árulja el, hanem a női karakter logikáját is. A biztonsági szó nem egy mellékes szabály, hanem a szabad akarat és a konszenzus legfőbb emblematikus szimbóluma. Ez garantálja, hogy a játék (bizarr, de kontrollált káosz) ne váljon traumává (valós, kontrollálatlan fájdalommá). De az ütések után a nő kikészül és ellenségesen viselkedik - ennek így nincsen sok értelme.
Christian Grey: ő a sebesült milliárdos archetípusa. Az ő dominanciája (a BDSM iránti vonzódása) nem a kontroll vágyából fakad, hanem a gyermekkori trauma közvetlen következménye. Christian érzelmileg elérhetetlen, szabálykövető, de nem az elhanyagolás miatt, hanem mert képtelen a "normális" kötődésre.
Anastasia Steele: Ana a fehér vászon, a romantikus regények tipikus szűzies, de kíváncsi hősnője. Ő nem keresi a BDSM-et a gyógyulás útján, mint Lee Holloway. Ő beleszeret a férfiba, majd kész belenőni a szerepbe az igazi szerelem ígéretéért.
A dominancia romantizálása: a film a traumát és a kontrollvágyat romantikus, szexuális fűszerként tálalja. Ez veszélyesen torzítja a BDSM valóságát, mert elhiteti a nézővel, hogy a súlyos lélektani sérülések egy párkapcsolatban elbűvölőek és könnyen meggyógyíthatóak egy érzéki szerződéssel.
S reagálok azon felvetésre, miszerint vannak, akik azt állítják, hogy eme filmek triológiája csak a 2002-es, A titkárnő című film koppintása. Nos, ez nincs így. Bár mindkettő a dominancia és szubmisszió (D/S) dinamikáját vizsgálja, egészen más szögből közelítik meg, és eltérő üzeneteket közvetítenek.
A szürke 50 árnyalata (trilógia) romantikus, erotikus dráma, sokkal mainstreamebb és idealizáltabb. Glossy, fantázia-orientált, és a romantikus mesék (bár felnőtt tartalommal) elemeit hordozza. Mindkettő szexuális fantáziák tárházaként is funkcionált, bár eltérő minőségben és közönségnek. A szürke 50 árnyalata nem egy könyv, ami A titkárnő inspirációjára született, hanem egy Twilight fan fictionből nőtte ki magát.
E.L. James eredetileg Stephenie Meyer Twilight-sorozatának rajongójaként írta meg a Master of the Universe című fan fictiont, amelyben Edward Cullen és Bella Swan karaktereit használta fel. Később, amikor kiadóhoz került, átírta az eredeti karakterneveket és cselekményelemeket, hogy önálló művé váljon. Szóval... A szürke 50 árnyalata egy popkulturális jelenség, amely hatalmas, mainstream közönséget (elsősorban a női olvasókat) célzott meg egy könnyebben fogyasztható, romantizált, erotikus fantáziával.
A film megfosztja Christiant az autentikus dominanciától a hagyományos, "boldog befejezés" reményében. Ezzel a férfi szerepe valóban eszközzé degradálódik, ami a női fantázia (a romantikus szerelem) kiszolgálását végzi.
59 A szürke ötven árnyalata (2015)
dráma | romantikus | thriller
Anastasia Steele (Dakota Johnson) egy átlagos külsejű irodalom szakos egyetemista, aki barátnője helyett vállalja, hogy meginterjúvolja a ifjú milliárdost, Christian Greyt (Jamie... több»
Szereplők: Dakota Johnson, Jamie Dornan, Marcia Gay Harden, Rita Ora, Luke Grimes
