valójában 6 csillagot adnék rá

2026.11.08 22:01 Ahoj poplacsek Olvasottság: <100x

0

Charlie Kaufman rendesen odavert ezzel a filmmel és persze kellett hozzá Philip Seymour Hoffman zseniális alakítása is, a többi remek színészről nem szólva. Muszáj figyelmeztetni a fiatalabbakat, hogy ez nem az ő filmjük lesz, ehhez kell az a lelkiállapot, amit csak azok ismernek, akik már hogy úgy mondjam megették a kenyerük javát.

Caden Cotard halálfélelme és élethez való ragaszkodása a kiindulópont, ahonnan az egész, meglehetősen összekuszálódó film felépül. Nem kell kronológiát és ok-okozatot kutatni, ez egy vizuális költemény. Caden felépíti az élet szimulációját egy óriási stúdióban, ahol egy idő után már a színészeket is az őket alakító színészek játsszák és Caden is egye inkább hasonul az őt játszó színészhez. Tudom, ez így teljesen hülyeségnek hangzik, de ne féljetek tőle, tegyetek egy próbát.

Ez a különös felállás lehetővé teszi, hogy a rendező a színészi ismétlések jóvoltából elemezzen és megragadjon egyes pillanatokat és azoknak mélyebb jelentést kölcsönözzön. A teljesen szürreális helyzet a film végére fokozatosan átveszi a kezdeti realitás helyét, hogy aztán ebben a mesterséges világban kössünk ki teljes egészében. Ha ez nem lenne elég, vannak további igen érdekes, igencsak szimbolikus képek, például a főszereplő életének egyik meghatározó nője egy lángoló házban lakik, amelyben a gyertyatartókban lévő gyertyák is görbék és folyamatosan hallatszik a tűz ropogása.

Tudom, ez így mind úgy hangzik, hogy könnyen juthat az ember arra a következtetésre, hogy nézze ezt az, akinek két anyja van, de higgyétek el, hogy egy tényleg különleges és magával ragadó élményben lesz részetek ha nem ugrotok félre a kihívás elől. De mondom, az életkor mindenképp előnyt jelent ennél a filmnél, továbbá mindenképp kell valami kis affinitás a művészi filmalkotásokhoz, anélkül meg ne próbáljátok.