Ébredés

2023.01.07 21:08 Artemisia Olvasottság: 307x

3

Alex Garland regényíróból lett forgatókönyvíró, abból pedig rendező. Forgatókönyvíróként már bizonyította kiváló alkotói vénáját, hiszen neki köszönhetjük többek között a 28 nappal később, a Napfény vagy a Ne engedj el! szkriptjeit. Debütáló rendezése , az Ex Machina egy lebilincselő, kreatív sci-fi, mely az ember és a mesterséges intelligencia viszonyát sajátos szemszögből, egy zseniális csavarral kifordítva vizsgálja. A rendkívül minimalista alkotás izolált környezetben játszódik, és gyakorlatilag kamaradarab: 3 fő karaktert mozgat, és mindössze 1 darab mellékszereplőt. Ez azonban nem válik hátrányára, sőt lehetővé teszi, hogy végig a karakterekre fókuszáljunk. A föld alatti bunker kettőssége, a luxus és a teljes izoláltság együtt, a nyugtalanítóan bogaras techguru Nathan (Oscar Isaac) és a tehetséges junior programozó, Caleb (Domnhall Gleeson) közötti fagyos hangulat feloldására tett sikertelen kísérletek, és persze az öntudatra ébredt Ava (Alicia Vikander fantasztikus alakításában) kétségbeesése megalapoznak egy masszív, erős atmoszférát, ami a film végig kitart, és amire Garland jó érzékkel építi fel a mondanivalót.

Caleb abban a tudatban van, hogy egy újragondolt Turning-tesztre érkezett Nathan kutató-komplexumában, és arra keresi a választ, hogy Ava, a Nathan által fejlesztett robotnő vajon valóban tudatában van-e gondolkodóképességének, és a reakció ösztönösek-e vagy vagy mindezek csupán egy előre megírt program szerint történnek, anélkül, hogy Ava befolyással lenne rájuk. Calebet lenyűgözi Ava intelligenciája és személyisége, és a kísérlet során egyre közelebb kerül az egyébként nemcsak külső kivitelezése szerint nőies, hanem belső szexualitással is rendelkező robotlányhoz. Caleb és Ava eszmecseréin keresztül Garland megejtő kérdéseket feszeget : ha az ember létrehoz egy öntudatos mesterséges intelligenciát, automatikus joga van teljhatalmat gyakorolni felette? Meddig etikus elmenni kontroll tekintetében? Hogy tekintsünk a mesterséges intelligenciák szexusát?

Mindez azonban új értelmet nyer a lassan építkező cselekmény csúcspontján, amikor is egy bravúros fordulattal kiderül, hogy a kísérlet igazi alanya, nem Ava, hanem Caleb volt: Nathan valójában azt vizsgálta, hogy a robot milyen taktikát vet be a szökés reményében, és milyen hatást ér el ezzel Calebnél. A kísérlet eredménye félelmetes: Nathan alábecsülte Ava intelligenciáját, aki mindkét férfi eszén túljár. A premissza az, hogy az ember mindig rosszul jár, ha istent játszik. Bár számos, a témával foglalkozó film jutott már hasonló végkövetkeztetésre, de ilyen kézzelfoghatóvá, ilyen mellbevágóvá még egyik sem tette, mint amilyenné Alex Garland műve tette.