Folytatva a skandináv filmek hetét, ezúttal egy Finnországból származó produkcióra esett a választásom, méghozzá a 2008-as Odalenn című filmre, amelyet anno Pete Riski rendezett. Sok tekintetben egy igazán különleges filmhez lehet majd szerencséje a nézőnek itt, de mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindenki meg fogja majd találni a számításait jelen produkciónkban. Na de lássuk hát, hogy mit is tartogat az Odalenn című film a nézőinek!
Jelen filmünk műfaját a legtöbb helyen a horror kategóriába sorolják, viszont jómagam inkább egyfajta dark/fantasynak nevezném, egy-két horrorisztikus elemmel megfűszerezve. Mint ahogy fentebb említettem, Pete Riski filmje számos tekintetben egy rendhagyó alkotás volt. Ugyanis 2008-ig, ez a film volt a legdrágább finnországi produkció, amely addig elkészülhetett. Továbbá 2008-ig ez a film tartotta azt a rekordot is Finnországban, hogy a legnagyobb díszlettel elkészített produkció is ez volt. Ha mindehhez hozzátesszük még azt is, hogy mind a film háttérmunkálatainak az elkészítésében, mind pedig maga a film történetében is feltűnik egy finn metál banda, méghozzá az Eurovíziós Dalfesztivált nyert Lordi zenekar, akkor már nagyon is kíváncsi voltam arra, hogy mi is sülhet majd ki ebből a produkcióból. Ezek tudatában szinte már-már összefutott a nyál a számban, hogy vajon milyen filmes csemegére akadhattam az Odalenn című film esetében, de a megtekintése után, sajnos egy kicsit ki kellet ábrándulnom.
Véleményemet ezúttal a pozitívumokkal kezdeném. A film hangulatvilága valóban egészen elképesztőre sikeredet, főleg, ha figyelembe veszem azt is, hogy nem egy típus hollywoodi szuperprodukcióval van dolgom, hanem egy Finnországból származó alkotással. Nagyon emlékeztetett engem a film hangulatvilága a Silent Hill-filmekre, ami kimondottan nagy dicséretnek számít tőlem, ugyanis azt a fajta komor és sötét hangulatvilágot, amely aránylag egész korrektül képes volt rátelepedni a nézője hangulatvilágára is egyben, igencsak kevés produkcióban találkoztam mindeddig. Tehát a film atmoszférában roppant erős, és hát erre még rátesznek plusz egy lapáttal, látványvilággal is. Na mármost akik nem ismernék a finn Lordi metál zenekart, azoknak megjegyezném hogy az együtte, állandóan valamilyen fajta szörnymaszkokban és jelmezekben lép fel, tehát egy eléggé egyedi zenekarról beszélhetünk az esetükben, és hát jelen filmünkben is igazán jól kidolgozott jelmezekben próbálják majd a nézőkre ráhozni a frászt. Jómagam valahogy a film történetének úgy a kétharmadát is a pozitívumok közé sorolnám, viszont sajnos valahogy a történet lezárása lett egy kicsit túlzottan leegyszerűsítve (de erre még lentebb visszatérek).
Viszont hogy ne csak a film pozitívumairól beszéljek, sajnos negatívumok is voltak szép számmal azért ebben a produkcióban. Az egyik ilyen a filmbéli karakterek. Sajnos e téren leginkább a tucatkarakterek jutnak csak az eszembe róluk, és ezt leginkább azzal bizonyították a film forgatókönyvírói (Harri Virtanen és Pekka Lehtosaari), hogy nagyon is felszínesre írták meg őket, de még ráadásul a dialógusaikat is. Tulajdonképpen a színészi alakítások se nem rossznak, se nem jónak, amolyan átlagos szintjén mozogtak. Továbbá a film feszültségteremtése se muzsikál túlzottan jól, ugyanis a misztikum homályába vesző történet miatt egyszerűen kevés benne az igazán izgalmas és feszült jelenet. A kidolgozott feszültség helyett többségében inkább azt éreztem, hogy vajon mi is volt most az, amitől félnem kéne e film során. Ráadásul mint ahogy már írtam, jelen filmünk sokkal inkább egyfajta dark/fantasy, és hát a horror csak kismértékben volt igazán jelen, amit viszont egy ilyen erős atmoszférájú film esetében igazán nagy kihagyott ziccernek éreztem.
És mint ahogy fentebb írtam, a film történetének a lezárására még visszatérek egy-két gondolat erejéig. Sajnos nagy ritkán belefutok olyan filmekbe, ahol egyszerűen azt érzem, hogy a készítőknek nem túl sok ötletük volt arra, hogy miként tudnának egy elfogadható lezárást kanyarítani az adott filmjük végére, és hát ez volt az érzésem itt is. Merthogy nagyon is erőltetettnek hatott az, amit itt kapunk, ráadásul annyira nyúlfarknyi is, hogy megértem azokat, akiknek emiatt kinyílna az a bicska a zsebükben ettől. Komoly hibának tartom ezt a fajta befejezést, főleg egy ilyen történethez, ugyanis ennél többet érdemelt volna lezárásilag ez a film.
Mindent egybevéve az Odalenn egy igazán különleges film volt, ami egy kis extra odafigyeléssel akár sokkal erősebb is lehetett volna, de sajnos a hibái miatt nem tudok három csillagnál többet adni rá.
52 Odalenn (2008)
akció | fantasy | horror | misztikus | thriller
Egy férfi az autista kislányával és három másik emberrel egy áramszünetnek köszönhetően beszorulnak a kórház liftjébe. Mikor végre kiszabadulnak felfedezik, hogy az épület... több»
Szereplők: Ronald Pickup, Dominique McElligott, William Hope, Leon Herbert, Philip Bretherton
