Talán még jó páran emlékeznek az úgynevezett narrátoros (avagy alábeszélős) videókazettákra. Nekem személy szerint kimondottan sok efféle filmhez volt szerencsém még gyerekkoromban, és hát be kell hogy valljam, imádtam ezen tiltott termését a videókazettás korszaknak. Talán eme gyermekkori imádatom késztettet arra, hogy nosztalgiázás gyanánt felleljek az elkövetkező időszak során egy-egy e módon bemutatott alkotást. Persze mára már szinte egyfajta kihívás így megtekinteni egy olyan filmet, amit anno annak idején csak így láthattunk (vagyis hallhattunk) kis hazánkban. Sokan talán úgy gondolhatják, hogy csak az ismeretlen filmekhez készítettek narrátoros avagy alábeszélős változatot, de ez nem teljesen igaz, ugyanis eme filmes felhozatalban épp úgy megtalálhatóak voltak olyan címek is, mint például a klasszikus Star Wars-részek, vagy a Rambo-trilógia, de persze az olyan alkotások is fellelhetőek voltak ezen belül, mint jelen filmünk, a Moontrap, vagy ahogy anno annak idején hallhattuk, a Holdcsapda. Na de ezek után lássuk, hogy mit is kapunk a közel másfél órás játékideje alatt ettől a filmtől.
Sajnos annak idején nem volt szerencsém ehhez a filmhez, emiatt pedig kissé kevésbé tudok nosztalgiázni egy ilyen produkció láttán, és talán pont ez indította el bennem azt az elképzelést, hogy havonta egy-két narrátoros, avagy alábeszélős filmet megtekintsek majd. Érdekes módon eme változat során egyből elfogott az eme időszakra jellemző, nosztalgikus hangulat.
Kimondottan érdekesnek találtam a film történetét, ugyanis talán még az első 10-15 perce kissé felidézte bennem gyermekkorom egyik nagy kedvencének az alapfelállását (ez volt az 1985-ös Életerő című film), csak sokkal kisebb költségvetéssel, majd ezen játékideje után kezdődött meg úgy igazán a történet mélyrepülése számomra. Ugyanis szinte elképesztően hatalmas logikai buktatók valóságos tárházát vonultatja fel a történet a néző előtt. Erre merném írni azt, hogy akik igazi trash élményre vágynak, azok szinte tobzódni fognak eme történetvezetés láttán, a gond csak az mindezzel, hogy nem egy trash filmnek szánták annak idején a Moontrapet, hanem egyfajta B kategóriás, olcsó sci-fi horrornak. Tulajdonképpen nem is a látványvilággal érték el nálam a készítők a gyengébb osztályozást, hanem sokkal inkább azzal, hogy nem tudtak egy élvezetes történetet felépíteni, az egészen korrektnek nevezhető ötletükhöz. Persze a filmbéli karaktereket sem igazán tudom halálra dicsérni eme produkcióban, az pedig már csak ráadás, hogy hiába szerepel a színészek közt egy Bruce Campbell (aki olykor még akár kissé tud is szórakoztató lenni egyes jelenetek alatt), amikor sajnos a főszerepet az a Walter Koenig vállalta magára, akit leginkább a korai Star Trek-filmekből és sorozatból ismerhetnek egyesek. Ugyanis mind a karaktere, mind pedig a színészi alakítása teljesen sótlan, és szinte vállalhatatlan volt számomra. Sajnos mindez kimondottan sokat rontott nálam a film végső megítélésében. Továbbá az sem igazán tudta elnyerni a tetszésemet a Moontrapben, hogy valahogy egyik műfaji besorolásba sem igazán tudott nagyot, avagy csak az elfogadható szinten teljesíteni. Akció műfaján belül épp úgy roppant kevés, mint ahogy a sci-fi és a horror műfaján belül, így pedig sok esetben vált számomra kissé unalmassá a látottak.
Összegezve egy teljesen felejthető alkotás lett a Moontrap, amiben azért volt elképzelés, csak a kivitelezés nem sikerült, ezáltal pedig a két csillagnál többre nem is volt érdemes nálam.
43 Moontrap (1989)
Miután elromlik egy műhold, egy két fős csapat elindul, hogy helyreállítsák a hibát. Észrevesznek egy idegen űrhajót. Egyikük a kíváncsiságtól vezérelve bejut az idegen... több»
Szereplők: Bruce Campbell, Neil Armstrong, Leigh Lombardi, Walter Koenig, Robert Kurcz
