Jelen filmünkkel még a videotékás időszakban találkoztam első alkalommal (ami finoman szólva sem mostanság volt), és amennyire emlékeztem belőle, annyira nem rémlett rossznak, mint amennyire rossz valójában.
Az 1990-ben készített Démoni szél egy igazi retro hangulatot árasztó, pokolian zs-kategóriás horrorfilm szörnyű effektekkel, borzalmas párbeszédekkel, totál életképtelen karakterekkel és egy ostoba történettel. Minden negatívuma ellenére azért egy pozitívuma is akad, miszerint legalább hangulatos tudott maradni még így, közel 30 év távlatából is. Azért a trash szócskát nem érdemli ki, mert érződik rajta, hogy a készítői komolyan gondolták, hogy egy gusztustalan horrorfilmet tesznek majd le a nézők elé jó sok démonnal (bár eme démonok, sokszor inkább a zombikra emlékeztettek).
Nem olyan régen volt "szerencsém" ráakadni újra erre a tipikusan a videotékák alsó polcaira száműzött horrorfilmre (gondolom azok, akik még jártak ilyen helyekre a VHS-aranykorszakában, sejthetik, hogy milyen filmekre akadhattak azon a bizonyos alsó polcon). Igazi gagyi gyűjteményt lehetne ezen filmekből összehozni, és igencsak meglepő módon maga a horror mint műfaj elég szép számmal képviselné magát benne. Ezen filmek egyik legjellemzőbb tulajdonsága a totálisan elhanyagolt forgatókönyv, akárcsak ennél a filmnél is. Komolyan mondom, ennél elképesztőbb ostobaságokat ritkán láttam történet gyanánt, tehát már itt kellő mértékben megásta magának a sírját a film, de ez csupán a kezdett volt.
Amikor a szereplők motivációira akar rávilágítani a történet szempontjából, na az is megér egy misét. Efféle agyhalott cselekedetek tömkelegét is csak a 80-as, 90-es évek zs-kategóriás filmjei ereszthettek szabadjára magukból. Tehát színészi alakításokat ne nagyon várjunk, ahogy a történet is teli van lyukak és logikai bukfencek rengetegével, és ehhez még társulnak az igencsak gyengére sikeredett maszkok és effektek. Mégis számomra a legeslegbosszantóbb hibája az állandó süvítő (démoni) szél, ami alaposan megtornáztatta a fülemet, hogy halljak is valamit a szereplők párbeszédeiből (bár lehet, hogy jobb is így, hogy sokszor csak találgatni tudtam arról, hogy mit is beszélnek egymással, hisz mint írtam, elég ostobák a párbeszédek).
Sokszor hallottam már azt a kifejezést egy rossz filmről, hogy bűnös élvezet, vagy azt, hogy annyira rossz, hogy már szinte jó. Na a Démoni szél nem ez, hanem szimplán egy rossz film, és csak a retro hangulata menti meg némiképp.
