Alistair Legrand rendező, és Luke Harvis forgatókönyvíró filmje, ami tetszett is, no meg nem is! John Frost képi világa nagyon "otthonossá" tette a filmet, és Ian Hultquist zenéi is rendre ültek... A műfajra is hamar rá lehet jönni, mármint hogy sci-fi horror, igen komoly misztikus beütéssel megspékelve... Természetesen látszik a produkción, hogy egy igazi "B-movie", ami engem nem zavart, csak egynémely dologban volt erőteljesebben érzékelhető...
Itt a "bodycountok" száma nem számottevő, és nem fogunk tocsogni a művérben sem. Az elemi, nyers félelem, a hangeffektek, a fényekkel, árnyékokkal való játékok voltak inkább dominánsak.
A két gyermekszínész, a Jacobot játszó Max Rose, és a Haley-t játszó Chloe Perrin is nagyon hitelesen hozták a rájuk szabott karaktereket. A család is szét van csúszva rendesen, hiszen Madison (aki egyedül neveli két gyermekét) anyagi gondokkal küzd. Fia, Jacob gyermekpszichológushoz jár, ráadásul lánya valami szellemről kezd el beszélni, akit a szekrényben látott már több alkalommal is. Madison (Ali Larter) új párja, Nikolai (Arjun Gupta) próbál a nőnek segíteni, így parapszichológusokat és médiumokat is keresnek, hátha valaki tud valamiféle megoldást keresni, de mindegyik csődöt mond...
Egy CamSET nevű cég ajánlatot tesz a házra, mert ők pont ilyen helyeket keresnek a kísérleteikhez. Mikor a kísértet ismét megjelenik, próbálnak menekülni, de ahogy elhagyják a házat, a gyerekek nagyon rosszul lesznek, így kénytelenek bent maradni. Ám ahogy haladunk a sztoriban, a történet kicsit összekuszálódik, és bonyolódik.
Persze ezzel senki kedvét nem szeretném elvenni ettől a filmtől, ami messze nem tökéletes, de zsánerében azért az "erősebb" kategóriát üti... Egy olyan mozi, ami egyszeri nézésre tökéletes, de kategóriájában azért vannak sokkal jobbak is! Ali Larter-rajongóknak pedig kötelező!
