Egyszeri popcornmozi

2018.02.25 23:18 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x

1

Egy young adult-sorozat adaptációja, amely be is tudott fejeződni. Talán nem tűnik akkora teljesítménynek, de ha figyelembe vesszük, hogy hány hasonló alkotás nem tudott a végére érni (Percy Jackson, Az arany iránytű, Végjáték, Beavatott és még sorolhatnánk), akkor majdhogynem kincsként tekinthetünk az Útvesztő-trilógiára, még ha ez a kijelentés túlzó is.

Arra határozottan emlékszem, hogy a 2014-es első rész bejött, míg a 2015-ös folytatás nagyon nem. Jelen (egyben befejező) epizód minőség szempontjából a kettő közé ékelődhetne be: az elsőhöz nem tud felérni, de a másodikhoz képest fényévekkel jobb. Leginkább az akciójelentekben érezhető a pozitív változás: a látványra nem lehet panasz, már a kezdés is amolyan Mad Max-szerűen szikár (a film által a történethez toldott vonatrablós jelenetre gondolok), azonnal felpörgeti a sztorit, amely aztán hol jobban, hol kevésbé ül le, aztán jön egy újabb látványos akciószekvencia, és így szépen váltogatják egymást. S hogy mitől tud leülni a történet? Elég csak megemlíteni a bántóan bugyuta dialógusokat, a rétestészta módjára elhúzott játékidőt, s a kiszámítható fordulatokat (az alkotók mentségére szóljon, hogy legalább próbálkoztak, pl. egy nem várt szereplő felbukkanásával is). Na meg azért az is aggasztó, hogy hőseink néha egyáltalán nem törődnek a teljesen kézenfekvő megoldásokkal, mert, ahogy egy ilyen epikusnak szánt történettől elvárható, bizony néhány fontos (mi több, szerethető) karakterektől kell búcsút vennünk. Ez azonban elkerülhető lett volna, ha Thomas nem hősködné végig magát ezzel a hebrencs, „mentsünk meg mindenkit” figurájával az egész szérián, hanem kicsit gondolkodna is (tény, hogy nem lett a kedvencem a srác, engem a második résztől kezdve a személye inkább idegesít, mint, hogy szimpatikus lenne). A Jó és a Rossz, az Elnyomott és az Elnyomó (s olykor az ezek közötti határvonal elmosódik), így például jobban megértjük Teresa és Ava motivációját is, mint ahogy azt is látjuk, Lawrence karakterén keresztül, hogy hogyan tud felülkerekedni a tömegen egy olyan ember, aki látszólag már mindent elveszített. Minden kliséje ellenére, (egyikünket) meghatották a film záró képsorai, egy ilyen trilógiát nem is nagyon lehet másként lezárni, s bár mindannyian tudjuk, hogy hatásvadász, amit látunk, szerintem mégis így jó, ahogy van.

A hibái ellenére nem lett rossz film a Halálkúra, egyszeri popcornmozinak abszolút jó, s ha ilyen elvárásokkal ülünk be rá a moziba, akkor egy akció dús és látványos bő két órát kapunk.