Kihasználatlan lehetőség

2020.11.29 09:51 Patya94 Nézhetetlen Olvasottság: 102x

1

Sosem éreztem még ilyet. Megvan az az érzés, hogy ülsz a moziteremben sok-sok emberrel együtt, és van egy jelenet, ami annyira ciki, hogy te érzed magad sz*rul? Szinte mindenki átélte már, ez biztos. Na, én és a spanom szó szerint 3 percenként néztünk egymásra, és éreztük ezt. Annyira ultra gyerekes, 5 éveseknek készült poénáradat volt az egész, hogy lemartam az arcom. Nem vagyok egy elszörnyülködős ember, de eddig mindössze egyszer éreztem ilyet, az új Star Warsok kapcsán. Azóta sem tudom őket kiheverni, ahogy ezt sem. Életem egyik legrosszabb filmes élménye volt.

Pókember a kedvenc szuperhősöm, éppen ezért szörnyen elszomorít, amilyen irányba eltolják a karakteret. A legnagyobb baj az, hogy a Marvel 2 dolgot erőltet: a látványt és a komédiát. A mai filmes technológiával viszont már annyira lehetséges, hogy az akciófilmektől kezdve az utolsó spanyol vígjátékig minden látványos. Most komolyan, csak én unom már, hogy a mai filmekkel kapcsolatban mindig erről szól minden? A látványkomédiával és úgy bármilyen eszköz felhasználásával egy filmben csak egy a baj: ha nincs semmilyen sztori, olyan, mintha nullával szoroznál.

Rengeteg film emiatt manapság egy kaptafára készül, viszont ez a Pókember - Idegenben számomra csúcsra járatja ezt a reformstílust. Történet, cselekmény szó szerint semmi. A karakterek minden túlzás nélkül annyira sehova nem tartanak, és semmilyen mélységük nincs, hogy az bántó. Minden, ami "történik" a filmben, teljesen random, és semmilyen következtetést nem lehet belőlük levonni. Mondanám, hogy karakteridegen, ahogy viselkednek, de nincsenek is semmilyen karakterek, szóval mindegy.

A poénok meg: valaki írja már le nekem, hogy ezt egy felnőtt ember, de nem egy felnőtt, hanem egy 15 éves tini is hogy tudja komolyan venni, és azt mondani rá, hogy ez igen, király volt. Hogy a f*szba? Hát még a 90-es évekbeli mese Pókember is komolyabban vehető volt ennél. Mysteriot agyon dícsérik, hogy milyen epic. Tényleg? Hókuszpók monológjai a Hupikék törpikékben komolyabb súllyal bírnak és félelmetesebbek, mint ahogy az itt elő van adva. Annyi mindent lehetne még mondani erről a filmről, hogy 1000 oldal kijönne belőle, de ennyi elég, azt hiszem. Ez a 2020-as új vonal, mely kimerül abban, hogy legyen minél színesebb, és az események full random váltsák egymást fél percenként, hogy lehetőleg semminek ne legyen semmilyen súlya és értelme, így a mai fiatal korosztály is tudjon vele azonosulni, mert ez a menő.

Tom Holland alakításával nincs bajom, szerintem nagyon tehetséges a srác. A bajom vele kapcsolatban csak azzal van, hogy ő is abszolút támogatja ezt a vonalat. Nem tudom, elérkezik-e valaha az az idő, amikor Pókembert a filmvásznon úgy kihasználják végre, ahogy azt megérdemli: kap egy normális sztorivonalat és olyan mély, felvezetett karaktereket, ahogy azok a képregényekben meg vannak írva. Ebben a jól felépített világban kismilliárd történetet lehetne elmesélni, akár sorozatokkal kiegészíteni, mert óriási potenciál van benne.

Kaphatna normális és fajsúlyos ellenfeleket egy kurva jó Zöld Manó, egy Venom vagy akár egy Carnage formájában, akikkel az akció mint műfaj tárházát a végtelenségig lehetne fokozni, és látványosabbnál látványosabb koreográfiákkal bemutatni. A végeredmény olyan grandiózus lehetne, mint a Bosszúállókban soha, mert félistenségekkel meg ultimate űrlényekkel szerintem elég nehéz azonosulni. Ilyen alapokkal akár egy 30 perces tömény akciót is simán megnéznék.

Látjátok, most is a látványról beszélek. Azért, mert imádom, szeretem, de a látvány jó alapozás nélkül semmit sem ér. Sajnos ahhoz, hogy ez az egész létrejöjjön, egy nagyobb irányváltásra lenne szükség, úgy alapjaiban az egész franchise-zal kapcsolatban, viszont nem fog megtörténni, mert nincs rá annyi igény. Emiatt pedig végtelen szomorú vagyok a Pókember egész vonalával kapcsolatban, mert így szerintem ez a csodás univerzum full kihasználatlan marad.