Feszültségből jeles

2022.10.04 13:10 Kóborló Olvasottság: 309x

4

A 2021-es év végén összeállítottam magam számára egy aprócska kis listát azon horrorfilmből, amik kimondottan érdekelnek a 2022-es évben, Az árva előzményfilmje (Orphan: First Kill) is megtalálható azon listán, így adta magát az, hogy kissé felelevenítsem magam számára a 2009-ben bemutatott alkotást.

Valamikor régen volt már szerencsém ehhez a filmhez, be kell hogy valljam, hogy sok jelenetére már nem igazán emlékeztem kristálytisztán, de az megmaradt, hogy milyen szinten tudtam utálni Az árva szerepében látható Esther karakterét (akit nem mellesleg kiválóan alakított Isabelle Fuhrman). Utálatom eredete Esther karaktere felé, egyértelműen azért maradt meg annyira az emlékezetemben, mert egyszerűen annyira erős volt az a fajta kontraszt, amit kívülről lehet látni rajta (szinte már angyali teremtmény), de a tetteivel pedig ördögien gonosz tudott lenni. Sőt, tovább megyek, e téren nálam Esther karaktere simán befér a legjobban megalkotott gonosz karakterek közé, részben a fentebb említett kettőssége miatt, részben pedig, mert rendkívül intelligens volt. Tehát a film kiválóan találta telibe a gonosz karakterét, ami számomra igazán fontos tud lenni egy efféle filmnél, merthogy horrornak nem igazán nevezném, sokkal inkább egy remek psycho thriller. Szerencsére a film nem csak Isabelle Fuhrman zseniális alakítása miatt maradt számomra emlékezetes szereplőileg, hanem a további karaktereket is kimondottan jól írták meg és játszották el az adott színészek. Emlékszem, hogy a Kate karakterét alakító Vera Farmiga színésznővel mennyire együtt tudtam lélegezni, illetve, hogy mennyire kiborított sokszor a férjét alakító Peter Sarsgaard a néhol már-már majdnem túltolt tutyi-mutyisságával. Tehát a karakterek tényleg hatásosak lettek, ráadásul a forgatókönyvírónak (David Leslie Johnson-McGoldrick) az a bravúr is sikerült, hogy egy kimondottan lassan és ráérősen építkező filmhez egy elképesztően jól működő, hangulatos és feszültséggel teli atmoszférát megteremtett.

Sok esetben általában egy film feszültségmegteremtésének a minőségét a rendező munkájához szokták kötni, de mivel az itteni rendező (Jaume Collet-Serra) ezelőtt a rendezése előtt csupán a 2005-ös Viasztestek (ami az 1953-as Panoptikum - A viaszbabák háza feldolgozás volt), majd a 2007-es Góóól második részével hívta fel magára a figyelmet, így ezek tudatában nem biztos, hogy ki merném jelenteni azt, hogy ő volt a felelős azért, hogy ennyire jól tudott működni Az árvában a feszültség. Sokkal inkább írnám azt, hogy itt minden bizonnyal az egész stáb kivételes munkát végzet. Ráadásul azt olvastam, hogy a film eredeti forgatókönyve több jelenetnél sokkal durvább volt, ami valószínűleg sokkal közelebb hozta volna az adott produkciót a horror műfajához, de valahol azt érzem, hogy ha eme jelenetek megmaradtak volna a kész filmben, akkor nem feltétlenül merném kijelenti azt, hogy egy ennyire kiemelkedő psycho thriller lett volna a végeredmény.

Mindent egybevéve, egy rendkívül hatásos és zseniális film lett Az árva, egyértelműen ott a helye a kedvenceim közt.