Túl vagyok a Pokiri-változatokon (Pokiri-2006/telugu, Pokkiri-2007/tamil, Wanted-2009/hindi változat), és a megnézési sorrend nálam pont fordítva sikeredett, mint ahogyan megjelentek. De ez a legutolsó mindent visz. A frissessége és a mássága miatt. A szerelmi szál sokkal kidolgozottabb, hagynak időt nekünk, hogy a párkapcsolati problémákra fókuszáljunk, a beszélgetések hosszabbak, és ütősebbek. Mahesh Babunak pedig különösen jól áll ez a szerep, Panduként elhihető, hogy pimasz, pökhendi, és van mire büszkének lennie. Természetesen fiatalabb, mint a Dookuduban, vagy pláne a Businessman-ben, éppen ezért másabb is a szerepben. Sokkal többet nevet, mosolyog, később ez valahogy visszafogottabbá vált nála (a Businessman-ben például alig mosolyodik el, nevetni pedig egyáltalán nem nevet). És imádnivaló, amikor gyötrődik és álmatlanságban szenved. Ileana D'Cruznak ez volt a debütálása, de mintha már évek óta a szakmában lenne, fel sem tűnik. Nincsenek nála görcsös túlkapások, természetes, üde, és teljesen egy hullámhosszon van a férfi főszereplővel.
A rendező Puri Jagannadh zseniális látásmódja pedig abszolút kiviláglik abban is, hogy a tamil és hindi változatban az általa írt akciójeleneteket egy az egyben átvette Prabhu Deva, azokon egyáltalán nem változtatott.
A szokásos vicc-faktor pedig ezúttal nem idegesített halálra, mert igaz, hogy Ali és Brahmanandam kettőse adta meg az alaphangot, viszont amit a koldusok műveltek bosszúhadjáratként, az nagyon vicces volt. Ezek a jelenetek a további változatokban már hiányoznak, és szerintem sokat rontottak azok összhatásán. A tamil változat Bodysoda-féle szerepe például szerintem nagyon pocsék volt.
Mahesh Babu már nem volt ismeretlen, de a filmipar kishercegéből szupersztárrá ez a film tette, azóta megengedheti magának, hogy gondosan megválogassa a szerepeit, és az imdb-t elnézve nem nagyon nyúlt még mellé.
