Colin Trevorrow 2015-ben tárta ki először a dínópark kapuit. Míg a Jurassic World egy széles tömegek számára látogatható, de zárt létesítményben prezentálta az őshüllőket, addig a trilógia lezáró része világraszóló borzongást ígér.
A Jurassic World: Világuralom jó pár hónappal a Bukott birodalom eseményei után veszi fel a történet fonalát. Elszabadult dínók garázdálkodnak a földön, miközben a hétköznapok átlagembere sztoikus nyugalommal fogadja az új táplálékláncot. A társadalmi rend mit sem változott a szabadon eresztett fenevadak hatására, éppen csak több benne a futás meg a sikítás.
A dínók ezúttal is hol állatvédelmi metaforaként hajtják előre a történet, hol pedig egy feszült szörnyfilmnek ágyaznak meg. Hőseink Owen (Chris Pratt) és Claire (Bryce Dallas Howard) nem éppen idilli családként védelmezik a lányukként nevelt Maisie-t (Isabella Sermon). A világvégi, elhagyatott búvóhelyre és a szülői szigorra mégis nagy szükség van, hiszen a dínókon is alkalmazott, klóneljárással született tinédzserlány hatalmas veszélyben van.
A klasszikus Jurassic Park főszereplői is visszatérnek, hogy egy kétszínű korporáció után nyomozzanak. A szálak természetesen egy dínóktól hemzsegő, veszélyes kalandban érnek össze, amelybe több látványos jelenet szorult, mint logikus magyarázat.
A Jurassic World: Világuralom akkor működik igazán, amikor dínós akciófilmként funkcionál. Az élethű robotmakettekkel és computer-animációval vegyesen létrehozott őslények még mindig szemkápráztatóan festenek a nagyvásznon. A jól ütemezett, mozgalmas üldözések és horrorisztikusan feszült jelenetek is kiválóak.
A film valódi problémái a történet nevetségesen átgondolatlan és következetlen eseményeiből fakadnak. A nosztalgia-karakterek közel sem váltanak ki annyi érzelmet a nézőkből, mint egy-egy klasszikus dínó villanásnyi megjelenése. Ezen pedig a kisiskolás fogalmazás leckékbe illő dialógusok és motiválatlan karakterek sem segítenek. A Világuralom jó pár megmosolyogtató pillanattal rendelkezik, ezúttal viszont nem a filmmel nevetünk, hanem sok esetben csak a készítők bugyutaságán.
A Jurassic World: Világuralom így sem okoz csalódást a széria kedvelőinek és a dínós látványfilmek rajongóinak hiszen - történetének ellentmondásosságain túl -, egy ártatlan naivitással fűszerezett, olykor feszült, akcióban dús kaland kerekedik ki belőle. A Világuralom igazi gyermeki szórakozás, annak minden önfeledtségével és felszínességével együtt.
