Lulu Wang, kínai–amerikai rendezőnő hozzá közel álló témával foglalkozik második egész estés filmjében. Kelet és nyugat, az új és a régi, fiatal és idős oppozíciói szolgáltatják az alapkonfliktust. Méghozzá egy önéletrajzi ihletésű, szívbemarkoló, ugyanakkor időnként mégis megmosolyogtató történetben. Ez A búcsú.
A történet egy koholt álesküvő szervezésével indul. Ez viszont csak ürügyként szolgál arra, hogy az egész család összegyűlhessen, és közösen búcsúzhassanak a nagymamától, Nai Nai-tól, akinek orvosa szerint már nincs sok ideje hátra. A kínai hagyományokhoz híven viszont a nagymamának nem árulták el a diagnózist, így ő lelkesen tevékenykedik az esküvő szervezésével. A főszereplő Billi is visszautazik Amerikából a szülőföldjére, Kínába, hogy elköszönhessen a nagymamájától, aki nagyon közel áll a szívéhez.
A film elsősorban az ellentétekre épül. A kínai szokások újbóli gyakorlása értelmetlennek és idejétmúltnak tűnik Billi számára. Míg az ő amerikai stílusa tiszteletlennek tetszik a családja körében, és meg nem értésre talál. Látszólag a nagymama képes egyedül áthidalni a generációs szakadékot is, és ő tartja egyben a családot. Az ő távozása után azonban kétséges, hogy a többiek megtalálják -e a közös hangot, vagy felbomlik a család egysége.
Az egy évvel korábbi, de hasonló témákat feszegető Kőgazdag ázsiaiak a szegény-gazdag ellentétre hegyezte ki inkább a kérdést, de foglalkozott a nemzeti identitás változásával is, ahogy a kínai szereplők Amerikában próbáltak érvényesülni, miközben igyekeztek hűek maradni gyökereikhez is. Ezenfelül pedig mindkét film sztárja a komikus szerepeiről híres Awkwafina volt. A fiatal színésznő mintha egy érem két oldalát játszaná a két történetben, a karakterei mégis hasonló alapokkal rendelkeznek. Játékának változása pedig a két film különbségére és A búcsú saját identitására is rávilágít.
Ezúttal ugyanis Awkwafina egy sokkal érettebb, komoly alakítást nyújt. A humor sokkal inkább háttérbe szorul, és a mellékszereplők szolgáltatják. A téma is komolyabb hangvételt sugall, ami kitart a teljes játékidő alatt. Nai Nai felettébb szórakoztató, mégis fél szemünk sír, mikor együtt nevetünk vele, ugyanis tudjuk, hamarosan meg fog halni. Ez a keserédes melankólia uralkodik a film stílusán, ami se nem szomorú, se nem vicces, hanem valahol a kettő közötti szűk vonalon egyensúlyozik. A különböző világok ütköztetéséből hol poénok, hol valódi konfliktusok születnek. A búcsú tehát könnyed dráma és komoly vígjáték egyszerre, amitől kifejezetten szerethető.
76 A búcsú (2019)
A kínai származású Billi New Yorkban töltötte gyermekkora nagy részét, ezért sokkal erősebben kötődik Amerikához, mint a továbbra is a kínai szokások szerint élő szülei. A... több»
