Kim Jee-woon 2010-es dél-koreai thrillere, az I Saw the Devil nem egyszerűen egy bosszúfilm. Sokkal inkább egy sötét, kegyetlen és morálisan nyugtalanító tanulmány arról, hogy a bosszú miként képes felemészteni az embert, és hogyan válhat az áldozat ugyanannak a szörnyetegnek a tükörképévé, akit el akar pusztítani. A film egyszerre sorozatgyilkosos thriller, pszichológiai horror és morális tragédia, amely több mint másfél évtizeddel a bemutatója után is a modern koreai filmművészet egyik legfontosabb alkotásának számít.
Történet
A cselekmény egyszerűnek tűnik. Jang Kyung-chul, egy pszichopata sorozatgyilkos brutálisan meggyilkol egy fiatal nőt, aki történetesen Kim Soo-hyun titkosszolgálati ügynök menyasszonya. Soo-hyun bosszút esküszik, és amikor megtalálja a gyilkost, nem öli meg azonnal. Ehelyett egy sokkal kegyetlenebb játékba kezd: újra és újra elkapja, megveri, megcsonkítja, majd szabadon engedi, hogy ismét levadássza. A film innentől nem a „vajon elkapják-e a gyilkost?” kérdésről szól. A néző már korán tudja, ki a tettes. A valódi kérdés az, hogy meddig képes elmenni a bosszúra szomjazó ember, mielőtt elveszíti önmagát.
Rendezés és hangulat
Kim Jee-woon rendezése elképesztően magabiztos. A film vizuálisan gyönyörű, még akkor is, amikor a legszörnyűbb dolgokat mutatja. A havas utak, az éjszakai városképek, a sötét belső terek és a gyakran hideg színvilág olyan atmoszférát teremtenek, amely egyszerre realista és rémálomszerű. A rendező egyik legnagyobb erőssége a tempókezelés. A film több mint kétórás, mégsem válik unalmassá. Folyamatosan növeli a feszültséget, miközben egyre mélyebbre húzza a nézőt a szereplők lelki poklába.
Színészi játék
A film igazi motorja a két főszereplő. Lee Byung-hun mint Kim Soo-hyun. Lee Byung-hun alakítása rendkívül visszafogott, mégis intenzív. Karaktere kezdetben klasszikus bosszúhősnek tűnik, de fokozatosan láthatóvá válik, hogy egyre inkább elveszíti erkölcsi iránytűjét. A színész apró gesztusokkal mutatja be a gyász, a düh és az önpusztítás különböző állomásait.
Choi Min-sik mint Jang Kyung-chul. Choi Min-sik, akit sokan az Oldboy főszereplőjeként ismernek, itt pályafutása egyik legfélelmetesebb alakítását nyújtja. Kyung-chul nem zseniális bűnöző és nem is karizmatikus antihős. Inkább egy ragadozó, akiből teljesen hiányzik az empátia. Különösen nyugtalanító, hogy gyakran hétköznapi emberként viselkedik, majd egyik pillanatról a másikra brutális erőszakba vált át.
Az erőszak szerepe
Az I Saw the Devil hírhedten brutális film. Az erőszak mennyisége sok néző számára túl sok lehet, és bizonyos jelenetek valóban rendkívül megterhelőek. Ugyanakkor a filmbéli erőszak ritkán öncélú. Kim Jee-woon tudatosan használja a brutalitást arra, hogy a nézőt kényelmetlen helyzetbe hozza. Egy hagyományos bosszúfilmben a közönség általában örül, amikor a gonosz megkapja méltó büntetését. Itt azonban egy idő után a néző már nem biztos benne, hogy drukkolni akar-e a főhősnek. A film egyik legfontosabb kérdése: mi történik, ha a bosszú nem lezárást hoz, hanem újabb és újabb szenvedést?
A film központi témája
A legtöbb bosszúfilm arról szól, hogy a hős visszaszerzi az igazságot. Az I Saw the Devil ennek az ellenkezőjét állítja. Soo-hyun többször is megölhetné Kyung-chult. Ehelyett életben tartja, mert azt akarja, hogy szenvedjen. Ez a döntés azonban újabb áldozatokhoz vezet. A bosszú így nem igazságszolgáltatássá válik, hanem öncélú megszállottsággá. A film lényegében azt mutatja be, hogy a gonosz elleni harc során az ember maga is gonosszá válhat.
A befejezés
A finálé a film egyik legerősebb része. Soo-hyun végül elfogja Kyung-chult, és egy kegyetlen mechanikus csapdát állít fel, amely a gyilkos fejét levágja, amikor családtagjai kinyitják az ajtót. A bosszú teljesül. Mégsem érződik győzelemnek. A film utolsó pillanataiban Soo-hyun zokogva összeomlik. Ez a jelenet zseniális, mert megmutatja a film végső állítását: a bosszú nem gyógyította meg. Menyasszonya nem tért vissza, a fájdalom nem múlt el, és közben ő maga is elveszített valamit a saját emberségéből. A néző nem katarzist kap, hanem ürességet.
Technikai megvalósítás
A fényképezés kiváló. A kamera gyakran hosszú beállításokkal követi az eseményeket, ami fokozza a realizmust. A híres taxis jelenet például technikai szempontból is lenyűgöző. A zene visszafogott, de hatásos. Nem próbálja manipulálni a néző érzelmeit, inkább nyomasztó háttérként szolgál. A vágás feszes, a film pedig annak ellenére is könnyen követhető, hogy több műfaj határán mozog.
Hibák és vitatható pontok
Bár mesterműnek tartom, nem hibátlan.
• Egyes mellékszereplők kevés kidolgozást kapnak.
• A főhős szinte természetfeletti hatékonysága néha nehezen hihető.
• A brutalitás mértéke sok nézőt kizökkenthet, vagy akár el is idegeníthet.
• Néhány jelenet szándékosan annyira szélsőséges, hogy a realizmus rovására megy.
Ezek azonban inkább tudatos alkotói döntéseknek tűnnek, mint valódi hibáknak.
Összegzés
Az I Saw the Devil a 21. század egyik legerősebb bosszúfilmje. Kim Jee-woon nem egyszerűen egy macska-egér játékot készített, hanem egy olyan morális rémálmot, amely arra kényszeríti a nézőt, hogy megkérdőjelezze saját bosszúfantáziáit is. Lenyűgöző rendezés, két elképesztő főszereplői alakítás, emlékezetes akciójelenetek és egy rendkívül sötét, de mélyen emberi mondanivaló teszi a filmet kiemelkedővé. Nem könnyű néznivaló, és biztosan nem való mindenkinek, de aki el tudja viselni a brutalitását, egy modern klasszikust kap.
Értékelés: 5/5 csillag. Nem azért, mert tökéletes, hanem azért, mert pontosan azt valósítja meg, amit kitűz maga elé: egy olyan bosszútörténetet, amelynek végén senki sem marad győztes.
81 Láttam az ördögöt (2010)
A jegyesed elhunyt, brutálisan meggyilkolta egy szívtelen gyilkos, aki fiatal nőket vesz célba. A gyötrelem, amit érzel, nyomasztó, és az egyetlen dolog, ami enyhülést hoz, az a... több»
