In medias res

2022.07.06 19:07 Emmersson Olvasottság: 170x

2

Oscar Isaac egészen jó volt Poe Dameronként és a Dűne Leto Atreidesként. Nos, itt már főszerepet kapott, ráadásul jutalomjátékként duplát. Nem is rajta úszott el ez a sorozat. A két karakter közti különbséget szépen elhatárolva jelenítette meg, hihető volt, hogy két embert látunk. Ethan Hawke hozta a kötelezőt, bár nagy kihívások elé nem állították. May Calamawy nem hagyott mély nyomot, se nem tehetséges, se nem jó nő, átlagos, minden tekintetben.

A történetet amolyan "csapjunk a lecsóba!" módon a közepén kezdték, aztán később sem kanyarodtunk az elejére, hogy kiderüljön, miért zárták kőbörtönbe 2000 évvel korábban az egyik istenséget (krokodil koma), aki amolyan Különvélemény után szabadon úgy bünteti az embereket, hogy még nem követték el a bűnt, de "majd a jövőben" bűnösekké válnak. Ellenlábasa a Holdisten (valamiért madárpofa, nem tudni miért), aki viszont úgy véli, csak az elkövetett bűnök után szabad felelősségre vonni bárkit is, de akkor aztán nagyon.

A hat epizód érdekesen tagolt. Az első három felvezetésnek szánt, szinte már unalmas volt. Majd kaptunk egy szürreális negyedik részt - ez a csúcspont -, aztán folytatták az iker és/vagy skizofrén vonalon. Itt volt némi esély, hogy valami érdekes sztori, egy korrekt megoldás bontakozzon ki, de sajnos lógni hagyták a levegőben. Egyik irányra sem jött logikus folytatás, inkább összekeverték, hogy a nézőt összezavarják. Hab a tortán a stáblistában elrejtett (ilyenkor sokszor gondolok a rendezőre, és a drága jó édesanyjára is) jelenet, ami szintén a misztikus szálat erősíti.

Az Obi-Wan Kenobi sorozat utáni csalódásra gondoltam sebtapaszként ezt a történetet, de az ez után már kellemes emlék! Nagyon gyenge TV-filmsorozat szint, csak képregény-rajongóknak ajánlom.