Miles Morales visszatért!

2023.06.01 21:42 Zsolt Szabó Olvasottság: 406x

2

Aki látta az első részt még cirka 5 évvel ezelőtt, az is biztosan befizetett erre a következő részre, ami összességébe véve jobb, nagyobb és sokkal zajosabb lett az első résznél. Amit a Sony és Amy Pascalék el tudtak rontani az élőszereplős Pókember univerzum építésüknél, az ezen az animációs filmen nem érződik, sőt összeszedett a történet és minden Pókember-rajongó igényeit kielégíti Ezt azért tudom így mondani, mert van a baráti körömben Pókember-fanatikus, aki a film megnézése végeztével nagyon meg volt elégedve. A képi világ mondhatjuk egyedin hatott ránk, akár csak az öt évvel ezelőtti részé is, csak itt jobban megfogott és magával ragadott minket, és szó szerint beszippantott minket is a multiverzum, vagyis a Pókverzum, mert igen, ez egy képregényfolyam volt anno, képregények hasábjait töltötték meg, és Miles Morales és a Migul O'Hara (Pókember 2099) is keresztezték egymás útját, úgyhogy volt miből meríteni Peter Parker után is, vagy inkább mellette. Gwen Stacy alakja is visszatér Milesszal egyetemben, és nem kis szerep hárul rá, mondhatjuk ez a kettejük története is.

A történet néha bonyolult, összetett, főleg azoknak, akik szűzen merítkeznek meg eme világba, hirtelen sok lesz a pók nekik, még számomra is az volt, pedig azért én jártas vagyok a képregények világába, de ahogy mondani szoktuk, Pókemberekből soha nem elég, és ezt az alkotók is szem előtt tartották. A főgonosz szerepe némileg meglepő (nem lövök le poént), de tény, hogy a karakterből mindent kihoztak, amit ki lehetett aknázni. A története szépen fel van építve, és a karakterek személyiség építése és vívódásuk is jól lett ábrázolva. Ami pluszba hatalmas piros pontot érdemel a Sony részéről, az az, hogy behozták a képregényes világot is, jó pár címlap köszön vissza ránk, és voltak képkockák bevágva élőszereplős filmekből, ami színt vitt az amúgy sem unalmas felhozatalba, ami a képi megjelenítést illeti.

Elkápráztattak minket a sokszínűséggel és az egyáltalán nem monoton képi világgal. A kép úgy alakult át a szemünk láttán, hogy szó szerint követi a nézők érzelmeit. Ha az első részével össze kellene hasonlítani, egyértelműen ez a rész visz mindent, sőt a Sony régen rakott össze ennyire jó történetet, amit jól is sikerült elmesélniük, még ha ezt nem is Peter Parker Pókembereként jött össze hanem az új vonulatú Miles Moralesszel és az ő univerzumával. Nálam még mindig Peter Parker a favorit, de nézzétek el nekem, mert én megrögzötten ragaszkodom a jól bevált dolgokhoz. Egyértelmű, hogy ez a jó kis animációs film, ami néhol megrajzolt, néhol festett, és sorolhatnánk, milyen hatásokat vált még ki. Teljes mértékben ütött, és bízzunk az ilyen jó folytatásban, mert igenis lesz folytatása, mivel a vége tudjuk, hogy ér véget, ugye?

A tartalmáról csak annyit, hogy Miles Morales visszatér a Pókverzum-saga következő fejezetéhez, egy eposzi kalandhoz, amely Brooklyn teljes munkaidős, barátságos szomszédságában lévő Pókembert átviszi a Multiverzumban, hogy egyesítsék erőiket Gwen Stacy-vel és a Pókverzum új csapatával (sok-sok Pókemberrel a soraiban), hogy szembe szálljanak egy gazemberrel, aki erősebb, mint bármi, akivel valaha is találkoztak. Tudjátok, az összefogásban az erő! Úgyhogy ezt a filmet egyértelműen ajánlom megnézésre, nem fogtok csalódni benne, hiába a 140 perces játékidő egy animációs filmhez képest, teljesen betöltött a játékidő, nincsenek üres járatok, jobban ki van fejtve Miles Morales és univerzuma. A zenéről csak annyit, hogy a film jobb volt, és a zene idomult hozzá. Számomra egyáltalán nem csalódást keltő alkotás, csak dicsérni tudom, az értékelésem is 10/8. Aki pedig megnézi, annak jó szórakozást hozzá, mert kikapcsolódásból ötös.