Szerelem és kötődés a bántalmazás és neurózis metszéspontjában

2021.01.23 22:40 myatom Olvasottság: 367x

3

Kezdjük a végén! Kinek ajánlható a minisorozat?

(1) Első körben kvázi mindenkinek, aki szereti, ha van alapprobléma, drámai történéssorozat, elgondolkodtató események, egy nem kiszámítható ám reális pozitív végkimenetel.

(2) Második körben feleződhet például ott a potenciális közönség, hogy a (a) Miután (trilógia) tetszett-e valakinek, ami értelmezésemben antitézise ennek a (b) "Normális emberek"-nek. Az előbbi (a)-t a folyamatos világsiker, a kiüresedettség, a dekadencia, a szavak és értelem nélküliség, az összefüggéstelenség, a hormonok szintjére lecsupaszítottt szerelem és szex (aminek filmes megjelenítési csúcspontja maximum egy köldök villantása: ami nem előny vagy hátrány csak szimplán tény). (b) Míg a "Normális emberek"-et ugyan szintén világsiker övezi mind regény, mind filmre adaptálási szinten, ám a nemhogy pornót, de még a szoftpornót sem elérő szupernaturális szerelem- és szex ábrázolás mellé komoly agyas mondandó és dialógushegyek is beleférnek.

(3) Harmadik körös szűkítés vagy éppen további feleződés vízválasztója egyfajta facebook-attitűd lehet. Aki egy komplexen pszichológizáló gondolatmenet kapcsán "rinyálást" érzékel, "s*ggberúgással párosítva" annak nem való ez a minisorozat.

A film kiinduló pontja egy olyan romantikus "normális" hetero párkapcsolat, ahol a bántalmazási alapélmény (lány) frontálisan ütközik a tudatbeszűkítő neurózissal (fiú). Míg a film központi lényege, hogy mégis hogyan tud kibontakozni, ez a szomorú alaphelyzet, építően, egy minden rosszon túllépni igyekvő, komoly szeretettel és kötődéssel megágyazott, igazi mély emberi szerelemmé.

A kapcsolatban két tehetséges érettségi felé tartó fiatal fut össze (övék messze a legjobb teszteredmények). A lány gazdag családból jön, a fiú szegényből (de ennek szerencsére csak áttételesen van jelentősége, nem közvetlen, direkt, didaktikus módon). Mindketten - tehetségük okán is - magányosak (mintha a kiválóság a magányossággal is jegyben járna). De másképpen magányosak: a fiú a focicsapat ásza és lelkeé. Így aztán nagy lánykoszorúval, harsány "baráti" társasággal övezetten vonul vissza magába csendben, sokat olvasni. Míg a lány, hiába gyönyörű minden határon túl is: kívülálló, beszólongató különc. Noha van szituáció ami ismertségileg is összeköti őket a való életben (fiú anyja), de ennek tulajdonképpen - megint csak szerencsére - másodlagosan van jelentősége (csak a történetvezetés további lépcsőfokaiban)

A filmben alapélmény az a kettősség, hogy egyszerre éli meg a néző, hogy (a) jé ez meg ez velem is megtörtént, vagy így történne meg illetve (b) fogja a fejét, hogy ez így ebben a formában tuti lehetetlenség: ne má', hogy ilyen is van. E kettősség meghatározó alapja az, hogy sokszor gondolunk mást a valóságról, mint ami ténylegesen a valóság. Mi magunk is szeretjük vagy legalábbis képesek vagyunk hajlítani a valóságot "jó" és "rossz" irányban egyaránt. A kérdés az, hogy mennyire. Mikortól válik kórossá, kvázi mindent tönkretevővé, végül orvosi esetté (amit a minisorozat nagyon szépen és bátran bevállalt egy ír, katolikus, kigyúrt, kockáshasú "fociisten" srác esetében is)

Problémás mellékszál: miközben a romantikus szál szép kifejtést kapott a minisorozatban, addig a karrierépítésről ez már nem nagyon mondható el, sajnos. Én legalábbis nagyon nehezen tudtam elképzelni, hogy ha a neurózis ennyire súlyos tud lenni, akkor ez csak a szerelemre nyomja rá a bélyegét durván, mellette tökéletes munkavégzéssel lehet karriercsúcsokat döntenie a srácnak, mindezt jelzésszerű mérföldkövekkel ábrázolva.

Mi a legnagyobb erény a minisorozatban, mármint a sok komplex szövegezésű dialógus vagy elemzésre kívánkozó szituáción túl? Nekem talán az, hogy a sok szomorú történés után mindig jött valami olyan visszacsatolás, ahol a lány és fiú jobban megérti egymást, jobban nemcsak elfogadja, megérti, hanem segít feldolgozni a másiknak problémáját. A világsikert is ebben vélem felfedezni: nem a történések első szintjén van a lényeg: az lehet úgy "botrányos", hogy "érdektelen" legyen: az a fontos mi következik belőle, az a fontos, hogy mi a tanulság az élet nevű nagy játszma során.