A Disney sorra veszi elő nagy klasszikusait, hogy élőszereplős változatokkal modernizálja gyerekkorunk legszebb meséit. A moziban pont az jutott eszembe a film kezdetekor, hogy milyen jó is az, hogy a meséket, amiket kislányként szerettem, most megmutathatom a lányomnak modern formában is. És hogy a világon szinte minden gyerek ugyanazt nézi, ismeri, és összeköti a sok gyereket és szülőt a történet, mint egy közös nyelv.
Rengeteg kritikát kapott az Ariel is a főszereplő választása miatt, és a Hófehérke is, hogy a mi kis fehér bőrű, halovány lánykánkat lecserélték egy kreol bőrűre. A film elején meg is kapjuk a magyarázatot, azért lett ő Hófehérke, mert hóviharban született, ez előre determinálja az egyik erősségét is, hogy minden vihart túlél.
Egy musicalt látunk, ahol táncol mindenki, valóban tele van mindenféle rasszal. Persze nekünk ez furcsa, de gondoljunk bele, hogy hogyan érezhette magát a mi gyerekkorunkban egy fekete kislány, hogy az összes mesében csak fehéreket látott. És ne felejtsük el, hogy ezek a mesék nem nekünk, felnőtteknek készülnek, hanem a gyermekeinknek! Őket pedig nem zavarja, sőt, nekik már természetes, hogy a mesékben ilyeneket látnak.
Kisgyermekként pedig csodálatos látványt nyújt a mese. Tündéri állatokkal van tele, olyan cukik, hogy az ember csak ámul. A törpék is igazi, mesebeli lények. Sajnálom, hogy elmaradt a "ki evett a tányéromból" rész, mert amúgy az nagy kedvencem az eredeti mesében.
Az alma pedig már a film elejétől fontos szerepet játszik a történetben. Megtestesíti a jóságot, azt, hogy osszuk meg másokkal, amink van. Ezért teljesen érthető lesz, hogy Hófehérke beleharap a banyától kapott almába.
A herceg itt nem is herceg, hanem csak egy útonálló. Eleinte kicsit dörzsölködnek egymással, majd szerelembe esnek. A gonosz mostoha pedig a tényleg gyönyörű Gal Gadot. A király első pillantásra beleszeret. Tényleg nagyon gyönyörűnek kell lennie, hiszen különben hogyan tudná elcsavarni gonoszsága ellenére a férfi fejét. Aztán eljön a nap, amikor Hófehérke szebb lesz nála. De ez csak annak köszönhető, hogy míg ő belülről csúf, addig a lány igazi szépségét a belsője adja. Gal Gadot élvezi szerepét, szerintem remek választás volt.
Amint láthatjuk, egy-két dolgon változtattak az eredetihez képest. De így is kerek a történet, és kicsit más, mint az eredeti, de ugyanolyan mesés és tanulságos. Nekem kicsit sok volt benne az ének, de ami a legfontosabb, a lányomnak nagyon tetszett.
