Ebben a feldolgozásban nem Sherlockon van a hangsúly, de még csak nem is az egyébként komolyabb szerepet kapó Watsonon, sokkal inkább az utcagyerekekből és egy álruhás hercegből álló csapaton. Az ő feladatuk lesz az egyes részekben az aktuális probléma – nem túl fantáziadús – megoldása, és a mindezeket összekötő, hatalmas fenyegetés elhárítása, ugyanis átjáró nyílt a túloldal és a való világ között, ami pusztulással fenyegeti az emberiséget. Érdekes ötletek és megvalósítások jellemzik a szériát, amit nagy vonalakban sikerül teljesíteni a készítőknek, de ha a felszínt megkapargatjuk, már nem ennyire jó a helyzet. A színészek rátermettsége, játéka és azok sokszínűsége is érdekes, ugyanakkor elgondolkodtató. A sorozat picit elveti a sulykot, és megmagyarázhatatlan természetfeletti elemekkel szövi tele a történetet, pedig a széria akkor van leginkább elemében, amikor az alkotók a legklasszikusabb krimihelyzetet teremtik meg. Valójában ez egy közepesnél valamivel jobb sorozat, és mivel nekem zsánereim a kooperatív nyomozós szériák, így felfelé kerekítettem.

Ez egy jó sorozat lehetett volna, de tönkreteszi a modern hozzáállás és a mostani problémák ráerőltetése egy letűnt korra.

Az egyik legrosszabb dolog, ami a szemeim elé került mostanában. A kameramunka szánalmas és amit színészetnek akarnak nevezni kiverte a biztosítékot nálam.