Kimondottan kedvelem az efféle filmeket, és mivel már volt szerencsém a 2014-es, Rettegés alkonyat után című változatához (ami történetileg egyfajta folytatása volt ennek a filmnek, de nevezhetjük nyugodtan akár feldolgozásnak is), gondoltam, mindenképp teszek egy próbát ezzel a filmmel is. Sajnos összességében nem nyerte el a tetszésemet.
A legnagyobb problémám az volt, hogy hiába a jó alapanyag, ami tényleg valós eseményeken alapszik, sajnos a film készítői szinte egy percre sem voltak képesek visszaadni azt a fajta feszültséget, amit elöljáróban elvártam volna. Sőt, sok esetben már-már komédiába hajló bohókás jelenetekkel tarkították a filmet, ami kimondottan rosszat tett a komolyan vehetőségének. Persze voltak jó pillanatai, de sajnos a kulcsszó, hogy csak pillanatai.
Egy másik gondom (bár ez azért sokkal megbocsájthatóbb, mint a szörnyen fapados feszültségkeltése), hogy kimondottan sok esetben alkalmazzák a valós események narrátorát, így pedig kissé dokumentumfilmes hatást érnek el, ami szárazzá tette a produkciót.
Díjazom viszont, hogy nem próbáltak kreativitást vinni a valós eseményekbe, hisz ha a film után valaki kicsit utánanéz a történteknek, láthatja, hogy a gyilkosságok tényleg így történtek. Viszont a film nem volt véres, és a szörnyű eseményeknek nem lehetett érezni a valós brutalitását, amit én kissé hiányoltam, hisz filmről beszélünk, és nem dokumentumfilmről.
Ennek oka lehet, hogy a költségvetésben keresendő, hisz nagyjából 400 000 dollárból hozták össze, ami talán sok mindenben gátat szabott. Tulajdonképpen a film befejezésével sem voltam annyira kibékülve, kissé összecsapottnak éreztem. Az értékéhez sem a karakterek, sem a színészi alakítások, de még a zeneszerző munkássága sem nagyon tudott sokat hozzátenni.
Összegezve: sokkal többet vártam a filmtől, szinte minden téren. Ritkán írok ilyet, de a 2014-es változata számomra sokkal értékelhetőbb volt, mint az eredeti.
