A fikciós dokumentumfilm egy kisember viszontagságait, kalandjait meséli el; a svájci Pierre Gilliard 1904-ben lett nevelő az orosz cári családnál, és egészen 1918-as kivégzésükig szolgált náluk. Rengeteg archív felvétel mutatja meg a korabeli oroszországi viszonyokat, illetve a cári család életét, miközben történészek is megszólalnak.
Gilliard naplója fontos forrás lehet a "forradalom" (vagy nevezzük inkább puccsnak az 1917 őszi eseményeket, bár meglehetősen tragikomikus, hogy a Föld egyik nagyhatalma szinte pillanatok alatt összeomlott) előtti/alatti Oroszország történetének megismeréséhez, a 20. század első két évtizedében ott lejátszódott társadalmi-politikai tragédia megmutatásához, bár nyilván bizonyos mértékben elfogult és sajátos látószögű írásról beszélhetünk.
Mindig érdekes lehet, hogy egy "kívülálló" milyen szemszögből figyeli az eseményeket, és hogy egy "idegen" milyen véleményt formál egy másik népről, mi következik abból, ha két idegen kultúra érintkezik egymással. Gyanítom, hogy Gilliard visszaemlékezése izgalmasabb lehet, mint ez a dokumentumfilm, szerintem érdemes lenne elolvasni, hiszen az egyébként amúgy is szubjektív beszámolót ebben a dokumentumfilmben a rendező, forgatókönyvíró stb. szintén szubjektív nézőpontjából dolgozták át.
Rossznak éppenséggel nem mondanám ezt a filmet, de kiemelkedően jónak sem. Az archív felvételek természetesen kortörténeti értékkel bírnak, a fikciós jelenetek pedig nagyjából a szokásos színvonalúak. A film egy interpretáció interpretációja, ezért is lenne érdemes (és érdekes) az eredeti forrást tanulmányozni.
