Vannak olyan filmek, amik simogatják az ember lelkét. Na ez a film pont olyan. 3 és fél órán keresztül álmodhatjuk bele magunkat egy tökéletes indiai családba. Persze tehetős családokról van szó tökéletes szépségű, jólelkű emberekkel. Egyetlen negatív szereplő sincs benne, ha bánatot okoz valaki, azt akaratán kívül, vagy félreértésből teszi. A történet egyszerű, és mégsem tűnik soknak, hogy ennyi időt szánnak az elmesélésére.
Először is van benne egy igazi hagyományos indiai esküvő, aminek minden érdekes és egzotikus részletébe be vagyunk avatva. Teli van szebbnél szebb fülbemászó zenével, és nem érezni egyiket sem feleslegesnek. A bekövetkező tragédia sem teszi sötétté a hangulatát, szerintem kicsit hamar teszik túl magukat rajta, de persze nem ez a film az, ami szomorúságról és bánatról szólna. Mire vége, kitör az emberből a vágy, hogy szerezzen magának egy ilyen szerető, védelmező, nagy létszámú családot.
És persze ott van a két főszereplő. Ez a film kellett hozzá, hogy elkezdjem Salmant értékelni. Félelmetesen jóképű, és szemmel látható élvezettel bolondozza végig a film nagy részét. Ráadásul nagyon meggyőző a szerelemre ébredt fiú alakításában, és a testvére iránti szeretetében. Madhuri csodaszép, és persze gyönyörűen táncol szokása szerint. Ő is lubickol a filmnek abban a részében, ahol egymással ingerkednek Salmannal. Ebben nagyon jó párost alkotnak. Azt nem állítom, hogy amikor kitör a szerelem, izzik a levegő közöttük, de jó nézni őket. Mostanában évfordulós a film, ezért összeterelték az egykori stábot egy kis nosztalgiázásra, és még mindig nagyon jól mutatnak egymás mellett. (De Madhurinak jobb a plasztikai sebésze.)
Nálam benne van a top 25-ben.
