A testhorrorok (avagy body horror) egyik legnagyobb alakja minden bizonnyal a kanadai származású David Cronenberg volt a 80-as években, hisz olyan filmekkel kápráztatta el a műfaj szerelmeseit, mint az 1983-as Videodrome, vagy az 1986-os A légy. A rendezőre már a korábbi filmjeinél is jellemző volt ez a stílusirányzat (az 1975-ös Parazitáknál és az 1979-es Porontyoknál is megtalálható volt), így nem okozhatott túlzottan nagy meglepetést, hogy jelen filmje is eme irányzatot képviseli. Nagyon sajnálom, hogy mostanában nem készít efféle filmeket, pedig igény biztos lenne rá.
Rengeteg dolog miatt kedvelem Cronenberg fentebb felsorolt alkotásait, és ez alól eme filmje sem kivétel. Mint a legtöbb filmjére, úgy erre is igaz, hogy nem lehet egyértelműen csak a horror kategóriába besorolni, mert annál sokkal több (persze azért a horrorelemekre kiéhezett rajongók itt is megkapják a maguk kis horroradagjaikat), hisz megtalálható benne egy elég erős társadalomkritika, emellett a története nem nélkülözi ráadásként a drámát sem. Persze ezek mellett további dicsérendő dolgokat is tartalmaz.
Számomra az egyik legnagyobb pozitívuma maga a története, ami karakterközpontú, hisz a főhősnő, Rose kálváriáját követhetjük nyomon, ahogy egy szerencsétlen baleset következtében a sérülése egy olyan mutáción megy keresztül, amivel egy különös vámpírtörténet veszi kezdetét, amolyan Cronenberg módra. Rose szerepére kiváló választás volt Marilyn Chambers (1952–2009) – aki korábban inkább felnőttfilmekben csillogtatta meg bájait, illetve tehetségét –, hisz kimondottan hitelesen alakítja a rábízott szerepet. Tulajdonképpen az ő alakítását tartom a legdominánsabbnak, és kissé bánom, hogy a további alakítások nem lettek annyira erősek.
Egy másik kimondottan dicsérendő aspektus a hangulat. Nagyon jól adagolt atmoszférájú filmhez van szerencsénk, hisz míg az eleje inkább csak baljós, ahogy az irányítás kicsúszik az emberek kezéből, és az őrület egyre jobban kezd tombolni a városban, úgy erősödik egyre jobban fel a film atmoszférája. Cronenberg sokszor alkalmazott a filmjeinél erős képi megjelenítésű befejezést, de ahogy ezt a filmet befejezi, és ahogy azt bemutatja, szinte beleég az emlékezetembe. Ott a helye ennek a filmnek is a kedvenceim listáján.
77 Veszett (1977)
Rose a kómából felkelve olthatatlan vágyat érez a vér iránt, amit a felkarjának tövében alattomosan szunnyadó tüskével bír magához venni. Chambers formatervi paramétereivel... több»
Szereplők: Joe Silver, Marilyn Chambers, Peter MacNeill, Frank Moore, Miguel Fernandes
