![]()
Többször láttam már ez a filmet és szeretem, viszont, miután láttam több másik filmet is, amelyek ezt a történettípust dolgozzák fel, érdekes látni, hogy különböző filmek mennyire más-más oldalról mutatják be a felnőtt-gyerek kapcsolat alakulását (magyar vonatkozásban mondjuk a Szia, Életem! egy jó példa, még ha vígjáték is). Így visszatekintve erre a filmre, nem bírtam ki, hogy ne írjak egy "kis" kritikát. Előre is bocsi, ha nagyon hosszúra sikeredett.
Hirdetés
![]()
Amit kiemelnék ezzel a filmmel kapcsolatban, ha nem is negatívumként, de gyengeségként, hogy míg a film a felnőtt-gyerek kapcsolat alakulásában nagyon erősen az érzelmi oldalra helyezi a hangsúlyt, lényegében semmit nem mutat a gyerekkel való együttélésnek a kevésbé emelkedett, földközelibb oldalából. Gyakorlatilag a film teljesen kiszűri a kicsit is kellemetlen, frusztráló, vagy éppen piszkos dolgokat, amelyek a hétköznapi velejárói a gyereknevelésnek.
Kolja tökéletesen "tisztának" van ábrázolva a filmben, mind az anyagi-testi értelemben, mind a viselkedését tekintve. Oké, van egy jelenet, ahol taknyos az orra, de ezt leszámítva, egyszer sem látjuk, hogy akár egy kicsit is összekoszolja a ruháját vagy az arcát, esetleg véletlenül magára borítja az ételt, összetör egy poharat, vagy bepisil. Ugyanígy nem látjuk, hogy egyszer is komolyabb hisztit produkál, vagy aktívan ellenállást fejt ki Loukával szemben. Oké, a legelején van egy kis vonakodás, ellenkezés, de ezen viszonylag gyorsan túljutunk.
Nem azt akarom mondani, hogy az előbb felsoroltakat mind meg kellett volna mutatni ebben a filmben, hiszen nyilvánvalóan nem a gyereknevelés teljesen realisztikus bemutatása volt a cél, de az, hogy ezt a területet a film teljesen kizárja, számomra kissé túl negédessé, cukormázassá teszi az egész alkotást.
Ha Louka szemszögéből nézzük, kétségtelenül nehéz a helyzet: nem akarta ezt az egészet, nincs tapasztalata gyereknevelésben, az addigi kényelmes agglegény életét felborítja, hogy valaki másról kell gondoskodnia, meg hát ugye a nőügyeit is megnehezíti. De itt a helyzet nehézségét mind-mind a külső körülmények adják, amelyeknek ő és Kolja is ugyanúgy elszenvedője. Nincs olyan pillanat, amikor a gyerek a viselkedésével még aktívan is nehezítené az egészet. Egy alapvetően kellemetlen szituációval kell Loukának megküzdenie - de egyszer sem fordul elő, hogy maga a gyerek, aki kellemetlen.
Ha adódik is néhány kisebb-nagyobb bonyodalom körülötte, mint amikor elveszik a metrón, vagy megbetegszik - akkor is leginkább sajnáljuk, aggódunk érte. Semmi olyan incidens nem fordul elő, ahol nézőként a felnőtt bosszúságával vagy dühével tudnánk inkább azonosulni.
Hogy egy kicsit ellent mondjak magamnak, értem azt is, hogy ez az ábrázolás dramaturgiai szempontból szükséges volt bizonyos fokig. Fontos a politikai-történelmi háttér is, ugyebár maga a történet 1988-89-ben játszódik Csehszlovákiában, a rendszerváltás hajnalán. Kolja karaktere pedig valójában egy politikai metafora: a Louka által érthető módon gyűlölt, számára az elnyomást megtestesítő orosz nemzetnek a gyermeke a kisfiú, akiről most hirtelen neki kell gondoskodnia. És itt Louka számára a legkomolyabb kihívást, nehézséget nem is igazán a gyereknevelés mindennapi velejárói jelentik (vagy legalábbis nem ezen van a hangsúly), hanem sokkal inkább az, hogy vajon képes-e az orosz kisfiúhoz úgy kötődni, úgy tekinteni rá, hogy közben nem a megszálló, agresszor nemzetet látja mögötte, és felfogja, hogy a gyermek az egészről semmit nem tehet. A legfőbb feladata tehát (nyilván a valaki másról való gondoskodáson túl) azt megtanulni, hogy ne azonosítsa az egyént azzal, amit a nemzete tett, Kolja feladata pedig pontosan az, hogy erre megtanítsa.
Ahhoz, hogy ez a jelentés a néző számára világosan és tisztán átjöjjön, érthető, hogy egy ártatlan, szeretetre méltó gyerekkaraktert kellett alkotni, olyat, akit a néző nagyon könnyen meg tud szeretni - nem nehéz belátni, hogy ha Kolja egy olyan kisfiú lenne, aki folyton hisztizik, hangos, rendetlenséget csinál, az egyszerűen sehogy nem illett volna ebbe a filmbe. Azt viszont akkor is indokolatlannak érzem, hogy a készítők ilyen szinten biztosra akartak menni, és ennyire óvni akarták a gyerek szerethetőségét.
Nem kellett volna sok, csak pár apróbb incidens, ami ezt a cukormázasságot tudta volna ellensúlyozni, és ezzel szerintem az egész helyzet sokkal átélhetőbb, emberibb lehetett volna - miközben a gyermek szimbolikus szerepén, vagy a film üzenetén egyáltalán nem rontott volna.
Ha Kolját csak néhányszor láttuk volna egy kicsit is koszosan, maszatosan, rendetlen hajjal, vagy mondjuk egy esős nap után ázottan, sarasan, az még igazán külön jelenetet sem igényelt volna, de mégis, kevésbé érződne tőle sterilnek a film.
Még akár egy éjszakai bepisilés is belefért volna. Tudom, közhelyesnek tűnhet, de pont az ő helyzetében szerintem teljesen életszerű lenne - gondoljunk bele abba, hogy a nagymamája meghalt, az édesanyja eltűnt, majd egy vadidegen férfi lakásába kerül, akivel még csak nem is beszélnek egy nyelvet - egy ötéves gyereknél ilyesmi események után egy ilyen kis "baleset" simán becsúszhat. Hibásnak tekinteni ezért a gyereket egyáltalán nem tudnánk, de mindemellett nézői szemmel azért a felnőtt bosszúságát is átéreznénk - hiszen, azért nem épp egy kellemes dolog felkelni éjszaka ágyneműt cserélni, kimosni.
Még akár egy olyan jelenet is el tudnék képzelni a filmben, ahol Kolja véletlenül megrongál, vagy tönkretesz valamit, ami Louka számára fontos - aki emiatt jogosan lehetne rá dühös.
Ugyebár Louka zenész, és számára a zene nem csak szimplán egy hivatás, hanem az identitásának fontos része, és egy saját, privát világ, amelybe eddig ő dönthette el, hogy kit enged be. Ha például Kolja véletlenül kiborítaná a kakaót a kottákra, azzal lényegében belerondítana, beletolakodna ebbe a világba, még ha anyagi értelemben nem is lenne komoly károkozás.
Ezt még egyébként tovább is tudnánk fűzni: ne felejtsük el, hogy van a filmben egy jelenet, ahol Louka egy hegedűt ajándékoz Koljának. Vagyis, ha szimbolikusan nézzük, itt már önként beengedi, bevezeti ebbe a saját világába. Ha valamikor korábban történt volna egy ilyen kottás incidens, amit említettem az előbb, akkor ez a két esemény együtt szerintem egy szép fejlődési ívet alkothatott volna, és valahol egy kis plusz réteget is adott volna a kettejük kapcsolatához.
Sőt, itt még ennél tovább is lehetne menni: a film végén abban a jelenetben, amikor Louka újra a filharmonikusokkal játszik, el tudnám képzelni, hogy egy pillanatra látjuk, hogy éppen egy olyan kotta van előtte, amelyet Kolja korábban leöntött kakaóval. Nem kellene túl feltűnően mutatni, csak egy mellékes részletként, amit csak akkor veszünk észre, ha nagyon figyelünk. Viszont egy erős szimbolikus jelentése lenne: bár Louka életének a korábbi rendszere felborult Kolja miatt, de közben mégis több lett általa, új értelmet talált az életének - ami szerintem egy különösen odaillő, megható pillanat lehetett volna a lezárásban.
88 Kolja (1996)
Prágában járunk, a vasfüggöny még tartja magát. Louka, a zenész a nőbolond agglegények boldog és felelőtlen életét éli. Anyagi téren azonban már korántsem áll olyan jól,... több»
Szereplők: Ondřej Vetchý, Libuše Šafránková, Stella Zázvorková, Zdeněk Svěrák, Petra Spalková

