Nantes, belváros... Shuman Boulevard 55. A Dupont de Ligonnés család lakása. Négy gyermek és a két szülő otthona. A történet narrátora most Anne-Sophie Martin újságíró, aki teljesen az elejétől a (majdnem) végéig meséli el a vérfagyasztó sztorit.
2011. április 11. A családot hiába keresi a közeli barátjuk, Estelle Chapon, aki a 61. szám alatt lakik, és sokszor besegít a Ligonnés famíliának. Ám most minden zárva, redőnyök leengedve, zsaluk leengedve, az ajtón egy géppel nyomtatott papír, hogy "Ne hagyjanak levelet". A család, az apa, Xavier, az anya, Agnes, a négy gyermek, Arthur, Thomas, Anna és Benoit "szőrén-szálán" eltűnt az otthonukból, nyomot sem hagyva maguk után.
A családfő arisztokrata származású, Versailles-ből érkeztek Nantes-ba, ahol egy hatalmas nagy otthonban telepedtek le. Apja, Hubert, aki még haláláig viselte a grófi címet, büszkén mesélte, hogy őseik még XIV. Lajost, a Napkirályt is szolgálták mint muskétások. Ám Xavier 2001-től 2011-ig alaposan elszegényedett. Rosszul mentek vállalkozásai, a csőd szélén állt.
2011. április 13-án a rendőrség Chapon asszony többszöri hívásai miatt behatolt a lezárt házba, ám semmi rendellenességet nem tapasztalt, így nem jelentettek semmit a feletteseiknek, ami rendkívüli lett volna. Jean-Marc Bloch nyomozó szerint alapos kutatást végeztek a lakásban, eredmény nélkül. Sőt, az udvaron is ott állt a család két kocsija, csak a családfő Citroen C5 járműve "tűnt el".
De Chapon asszony sejtette, hogy a kocsiba nem férhetett be a két szülő, a négy gyermek és két kutyusuk. Ekkor e-mailt kapnak a barátok és rokonok egyaránt, hogy ne keressék őket, mert Floridába mentek, ahol beépültek egy nemzetközi droghálózatba, és az amerikai DEA-nak dolgoznak. Álnéven, veszélyben fognak élni, így nem fogják őket megtalálni.
Bruno de Strebenrath, Xavier barátja szerint viszont ez szinte lehetetlen, hiszen Agnes ebbe biztosan nem ment volna bele... Mélyen vallásos és templomba járó asszony volt. Az e-mail most azonban már a rendőröknek is gyanús volt, így április 13-án egy újabb házkutatást rendeltek el.
A legnagyobb rémálom a terasz alatti beugróban éri a rendőröket, ahol nylon zsákokban az egész család el van temetve. Két golyóval egyenként a fejükben, és vallási ereklyékkel, keresztekkel együtt eltemetve. Sőt, még a két kutya is ott fekszik mellettük. Csak az apa, Xavier holtteste nincs ott.
A boncolás után megállapították, hogy mindegyik gyermek altatót kapott, kivéve az anya, Agnes, aki egy CPAP gép (alvási apnoe) segítségével szokott elaludni, de a gép április 4-én hajnali három körül megállt. A lövések egy 22-es kaliberű puskából származtak, és pont egy ilyet örökölt Xavier az apjától, sőt nem sokkal a gyilkosságok előtt még hangtompítót is vett.
A boncolásokból kiderül, hogy Thomas egy nappal később halt meg, mint a többi családtagja. Az egyetemről hívta haza Xavier, hamis indokkal. Majd őt is fejbe lőtte, egy nappal később. Mint már kiderült, majdnem 100%, hogy Xavier ölte meg az egész családját. A családot április 4-én végezte ki, és ő még vígan sétálgatott Nantes-ben, egészen április 11-ig. Hidegvérű cselekedet.
Ekkor kocsiba ül, és bebarangolja szinte egész Franciaországot, főleg azokat a helyeket, ahová kellemes emlékek kötötték. Ebédlőkbe járkál, motelekben alszik, és nem siet sehová. Ez viszont ellentmond annak, hogy a gyilkosságoknál milyen hatalmas gondossággal járt el. A lakásban nincs vér, nincs DNS, semmilyen bizonyíték, közvetett, nem szól a családfő ellen.
Stéphane Goldenstein, a család ügyvédje reménykedik abban, hogy nem Xavier a tettes, de minden ellene szól. Majd a kocsit megtalálják Roquebrune-sur-Argens-nél, ahol a szabadtéri kamerát visszanézve látják, hogy Xavier egy hosszúkás szövettokot (talán a fegyver, abban elfért) kivéve, lassan beleinteget a kamerába, és eltűnik a környező hegyek között.
Különféle elméleteket persze a rendőrök is felállítottak, mint például a tengeren keresztül Olaszország, Horvátország, majd onnan akár Hamburgon keresztül akár egy teherhajóval Argentína is lehetett a végcél. De az is opció, hogy a hegyekben csak simán főbe lőtte magát. Bár csendőrök, rendőrök, hegymászók és tűzoltók több mint két hónapot töltöttek el a keresésével. Ám ezt a lehetőséget a legtöbben elutasították, hiszen akkor nem lett volna alapos a gyilkosságoknál.
A lényeg viszont változatlan. A család kegyetlen módon ki lett végezve, Xavier eltűnt, és semmi nyom. Pedig a négy gyermek és az anyuka megérdemelné (posztumusz) a gyilkos megbüntetését. De egyelőre az ügy megfeneklett.
