Michelangelo Antonioni trilógiájának legjobban sikerült darabja. Derék rendezőnk elidegenedésről szóló trilógiájának legikonikusabb darabja ez a film. Jelen mozinkban az elidegenedés itt kettős értelemben is felfogható és értelmezhető. Egyrészt a film központi szereplőiként ábrázolt házaspár tagjai között, másrészt pedig úgy általában a hatvanas évek gazdag polgárságának egymástól való teljes elidegenedéseként. Tökéletesen és érzékletesen ábrázolja ezen réteg, lásd itt a gazdagabb réteg mérhetetlen unalmát és nagyon szürke, sivár érzelemvilágát. A szerelem és az érzelmek lassú, fájdalmas elmúlása ez az alkotás...
A film Giovanni Pontano, aki egy kiégett író (Marcello Mastroianni), és csinos felesége, Lidia (Jeanne Moreau), aki pedig egy vagyonos nő, aki nagyon hosszú ideig anyagilag támogatta az éppen befutó, de máris kiégettnek tűnő művész férjét... A nehéz időket megélő házaspárral egy nagyon fiatalon haldokló közös barátjuk kórházi ágyánál találkozunk az első snittben. Ám csak itt a film legelején és majd az utolsó jelenetben látjuk relatíve hosszabb ideig együtt a házaspárt; a film többi részében szinte alig van bármilyen kontaktus vagy dialógus közöttük. Sőt, még azokban a pillanatokban is, amikor egy helyen tartózkodnak, tulajdonképpen akkor sincsenek együtt, csak egy-egy röpke pillanatra sodorja őket egymás mellé az élet, vagy ha úgy jobban tetszik, a sors...
Milánó lepukkant, kültelki részei a nyomorra és kilátástalanságra utalnak, mint a két ember kapcsolata, amit megpróbál közvetíteni a film. Már nincs meg a szerelem, szeretet, sőt, már egymás gondolataira sem "vevők!" Aztán láthatjuk, ahogy egy pazar villában rendezett eseményen a házaspár tagjai továbbra is teljesen külön utakon járnak. Giovanni megint nem tud kihagyni egy lehetőséget sem, szinte minden egyedülálló nőnek udvarol. Nem hagyja ki azt az alkalmat sem, amikor a vendéglátó lányával, Valentinával (Monica Vitti) kerülhet közelebbi kapcsolatba. Mondjuk, a pazar kerti parti hölgykoszorúját látva, nem is csodálom, hogy a kissé érzelmileg labilis férj elcsábul... És ezek után jön a reggel, ami mindenkit kijózanít!
Egy zseniális mozi a kiégésről és az elérhetetlen üldözéséről... De mindenképpen megemlíteném még a film többi színészét is, úgy mint Bernhard Wicki, Maria Pia Luzi, Rosy Mazzacurati és Giorgio Negro... Megérdemlik, hogy megemlékezzem róluk is!
90 Az éjszaka (1961)
Az éjszaka című film nem egészen 24 óra minimális cselekményét mutatja be: egy sikeres író, Giovanni Pontano és kiábrándult felesége, Lidia szerelmének halálát. több»
Szereplők: Marcello Mastroianni, Jeanne Moreau, Monica Vitti, Bernhard Wicki, Umberto Eco
