Hasfelmetsző Jack rémtetteinek a nem éppen szokványos feldolgozása

2024.01.29 17:40 Kóborló Olvasottság: <100x

5

Az elmúlt napokban egy baráti beszélgetés során szóba került az a téma, hogy ki emlékszik még arra, hogy anno annak idején mi volt az az utolsó olyan film, amelyet még a videótékák polcairól kölcsönzött ki. Mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem gondoltam volna azt, hogy egy efféle kérdés ennyire meg fogja majd mozgatni a szürkeállományomat, ugyanis igencsak sűrűn nézelődtem fiatalkoromban a videótékák filmes felhozatalainak a polcai közt, de valahogy úgy rémlett, hogy nagy valószínűséggel jelen filmünk volt az utolsó olyan produkció, melyet anno kikölcsönöztem. Eme szép emlékek ösztönöztek arra, hogy ismételten nosztalgiázzak egy jót, és hogy újranézzem A pokolból című filmet (amelyből csupán annyi maradt meg homályos emlékeimben, hogy hangulatilag egy rendkívüli film volt, de voltak benne olyan aspektusok is, melyek akkor egyáltalán nem nyerték el a tetszésemet). Na de nézzük, hogy milyen is lett a Hughes testvérek filmje, A pokolból.

Ha jól tudom, a 2001-ben bemutatott A pokolból című film (idehaza 2002-ben került a mozikba) egy Alan Moore és Eddie Campbell által készített képregény-adaptáció, amely igaz, megjelent Magyarországon is 2019-ben, de a nyomtatott változatához mindmáig nem volt szerencsém, ezáltal pedig nincs is összehasonlítási alapon a két mű között. Nos, a londoni Hasfelmetsző Jack rémtetteiről úgy vélem, hogy egyáltalán nem szükséges, hogy bármit is írjak, hisz nemcsak hogy filmek sokaságát inspirálta, de rengeteg regény és jó pár színházi darab is foglalkozott már eme témával, viszont az már mindenképp szót érdemel, hogy jelen filmünk forgatókönyvírói (Terry Hayes és Rafael Yglesias) addig csűrték és csavarták eme jól ismert rémtörténetet, amíg valami újszerű és egyáltalán nem megszokott született belőle. Merthogy a film forgatókönyvírói leginkább arra törekedtek, hogy valami olyanról szóljon A pokolból története, amely talán ki tudja emelni eme produkciót a rengeteg különféle feldolgozások tömkelegéből. Jómagam úgy gondolom, hogy ezt maximálisan el is tudták érni a kissé szokatlan történeti megközelítésükkel, de ettől még azért nem vált volna a szememben egy négy csillagos alkotássá. Ahhoz, hogy mindezt el tudja érni nálam, feltétlenül szükséges volt még egy-két dolog.

Elsőként a film atmoszférája. Ugyanis mind a képi világával, mind pedig az igencsak nyomasztó jellegével, aránylag egészen sikeresen megidézi azt a korképet, amely sokunknak a gondolatainkban felsejlik eme időszakról. Ráadásképpen pedig mind az operatőri munka és a fényképezés is jól illeszkedik a kellő atmoszféra megteremtéséhez.

Mindenképp kiemelendőek még a színészi alakítások, és itt nem csak a film főszerepében látható Johnny Deppet nevezném meg, ugyanis szinte a legutolsó, legfelejthetőbb filmbéli karaktert betöltő színész is igencsak jól hozza a rábízott szerepét.

Mindezen fentebb megemlített pozitívumokat azért némileg árnyalják apróbb negatívumok is, amelyek miatt nem lesz egy zseniális alkotás az én szememben jelen filmünk. Az egyik ilyen dolog, az a tempója. Nos a film történetvezetését finoman szólva sem nevezném pörgősnek, sőt akár írhatnám azt is róla, hogy igencsak lassú lefolyású, de szerencsére mivel egészen érdekesen építették fel az egész történetet, így a néző figyelme egyáltalán nem fog elkalandozni, vagy lankadni szinte az egész játékidő alatt. Az én szememben a másik apróbb negatívuma a filmnek, az a lezárása. Ugyanis itt mintha a készítők túlzottan drámaira akarták volna elkészíteni a történetük lezárását, ami még nem is lett volna akkora gond, csak hogyha figyelembe vesszük a lezárás előtti teljes játékidőt, akkor valahogy jómagam olyan oda nem illőnek találtam ezt a fajta befejezést.

Mindent egybevéve A pokolból az a fajta Hasfelmetsző Jack történet, amely sok aspektusával erősen emlékezetes tud maradni a nézőjének, emiatt pedig nálam bőven a négy csillagos tartományon belül helyezkedik el.