Emlékezés Seagal fénykorára

2018.07.28 22:09 Pisti801227 Olvasottság: 141x

1

Ez a film még akkor készült, amikor Steven Seagal fiatal, reményteli, feltörekvő akciósztárnak indult. Hogy ezt a megfelelő idősíkba el is tudjuk helyezni, gondoljunk azokra az időkre, mikor még élt a zseniális Ayrton Senna, szüleink hihettek a rendszerváltás szépségében, egy tisztább jövőben, még csak forgatták a Terminátor 2-t, a pornófilmekben pedig több prémet láthattak a nézők, mint egy vadasparkban. Tehát nem tegnap volt, mikor sokak kedvenc lófarkas aikido mestere egy film és egy elroppantott váll után – ami történetesen Sean Connery-hez tartozott – a jelek szerint jött, látott és győzött.

Egyesek Clint Eastwood utódját látták benne, ami az első filmek alapján nem is tűnne még utólag sem olyan nagy badarságnak, ha nem ismernénk a folytatást. Mindenesetre, mikor ez a film készült, copfos aikido mesterünk a toppon volt alkatilag. Vékony, de izmos, fürge mozgású, el kell ismerni, hogy karizmatikus és, ami a legfontosabb, az erő sugárzott minden mozdulatából. A sztori akkoriban nem is volt megszokott, addig sokan börtönből tértek vissza a filmes hősök közül igazságot szolgáltatni, a kóma viszonylag új volt. Mert hát hősünk szinte a film elején kórházképes állapotba kerül köszönhetően annak, hogy rendesen beletenyerel a trágyába, lefilmezve egy agilis politikust, miközben az nem épp legális dolgokat tárgyal ki, nem épp olyan arcokkal, akikkel mutatkoznia kellene. Miután segítőtársra lel egy persze gyönyörű ápolónő személyében (úgy tűnik, akkoriban nem volt divat arrafelé a közkórházi ápolónőknél a 20 kiló plusz/bajusz kombó), rájön arra, hogy a lelkivilága akkor kerül a zen békés állapotába, ha megnyuvaszt mindenkit, aki tönkretette és megpróbálta meghekkelni létfunkcióját szolgáltató szerveinek működését némi ólomtúladagolással.

És az akciófilmek legszebb korszakába szépen beillő, laikus számára realisztikusnak kinéző, igényes és gyors harcokat, illetve tűzpárbajokat kapunk, megspékelve a szépen, és, ami a legfontosabb: MINDEN ESETBEN JÓL LÁTHATÓAN bemutatott autós jelenetekkel. Mert ekkor Seagal még szakemberekkel, nem pedig kutyaütőkkel dolgozott. Emiatt van ebben a filmben minden a helyén, a leendő ex-Mrs Seagal, Kelly LeBrock észveszejtő, él a kémia közte, meg Seagal közt, a rendező is letett egy, ha nem is túl sikeres, addigra beérő Éjszakai sólymot az asztalra, tehát volt valaki, Frederick Coffin pedig nagyon szimpatikus a mellékszerepében. Nem is meglepő, ha ez a film, amikor csak megy a tévében, még ma is szépen szerepel a nézettségi adatok szerint.

Sajnos a későbbi sztori jól ismert, Seagal kb. 2002 óta lejtőn, hiába derült ki azóta az is róla, hogy piszok jó zenész, annyi minden kering róla szexuális zaklatástól kezdve egészen megalázó sztorikig, hogy ki lehet jelenteni, neki szakmailag annyi, hitelessége pedig bmi adatainak növekedésével éppen párhuzamosan csökken. Emellett nem lehet tőle elvenni, hogy az első mondjuk négy filmje tényleg klasszikus a maga nemében, 2001-ig pedig nagyrészt jók voltak a filmjei. De ami azóta zajlik, az kb. megalázó lehet úgy neki, mint régi rajongóinak. Kár.