Az 1986-os, Cronenberg által újra megrendezett Légy című film büszkélkedhet azzal a nem kis fegyverténnyel, hogy biztos helye van a szívemben azon filmek (rövid) listáján, ahol az úgynevezett remake sokkal jobban tetszett, mint az eredeti változata. Talán ezért is voltam annak idején annyira lelkes, hogy az 1959-es, A légy visszatér című filmet is remake-elni fogják (mondjuk akkor már azért annyira nem, amikor megtudtam, hogy az előző részt rendező David Cronenberg nem tért vissza a projekthez), de még mindig bizakodtam egy korrekt folytatásban és egy jó remake-ben, amit itt viszont csak részben kaptam meg, hisz azért volt kapcsolódó személy mindkét filmnél, mégpedig Chris Walas személyében.
Mr. Walas még az 1986-os Légy című film trükkmestereként munkálkodott (amiért anno meg is kapta az Oscar-díjat), itt viszont rábízták a film rendezését, viszont a trükkjeiért már nem ő volt a felelős, hanem az általa alapított, speciális effekteket gyártó stúdió. Sajnos ez a váltás pecsételte meg számomra a Légy második felvonását is, mert Mr. Walas érezhetőn sokat építkezik a Cronenberg által kitaposott csapásvonalra, viszont hangulatilag messze elmarad tőle. Ez akár betudható annak is, hogy rendezésileg tapasztalatlan volt az úriember, hisz ez volt az első filmje, amit rendezett (és sokat nem is dolgozott e téren, hisz még egy filmet rendezett ezen kívül), illetve, hogy azért nem lehetett könnyű neki sem, hisz nagyon kevés olyan rendező létezett ekkoriban, aki méltó utódja lehetett volna ahhoz, hogy megteremtse azt a fajta hangulatot, amihez Cronenberg annyira értett.
Technikailag egyáltalán nem lett rossz a film, sőt egyes jeleneteivel még akár túl is tesz az elődjén (elsősorban a gore jelenetek megteremtésével), de számomra nem ez számított elsősorban az 1986-os változatban, hanem inkább az, hogy ezt miként is tálalták fel. Míg az első részben kimondottan lassan és fokozatosan megy végbe az átalakulás, addig itt ezt kellő mértékben összecsapják (mondjuk addig is jó pár gyomorforgató jelenettel gazdagodhatunk), viszont ezekkel sem voltak képesek elérni nálam azt a hatást, mint az elődjénél.
Továbbá az sem nyerte el annyira a tetszésemet a folytatásnál, hogy egy sokkal összetettebb történettel rukkoltak itt már elő. Előkerül az emberi gonoszság is, ezáltal is elveszik az elődjében található, egyszerűségen alapuló rettenet. Sajnos számomra a film befejezése sem volt annyira hatásos, mint mondjuk a Cronenberg változatnál. Szereplőileg nem tartom rossznak, szerintem jól sikerült a legtöbb karakterhez megtalálni az adott színészt, kár, hogy ezen karakterek kevésbé voltak kidolgozva.
Viszont a sok negatívuma mellett ajánlanám a film megtekintését, főleg, mert ezzel a résszel kerekké válik az első rész végén nyitva maradt kérdések tárháza.
67 A légy 2. (1989)
Seth Brundle, a tudós különleges fia a genetikai hibának köszönhetõen csak részben ember. Már ötéves korában felnõttnek néz ki és gondolkodik, ám apjára ütött: az õ... több»
