Jó ideje gondolkodtam már azon, hogy újra kellene néznem ezt a filmet, így az elmúlt napokban sort is kerítettem rá. Valamilyen okból kifolyólag ki mertem volna jelenteni, hogy valamikor régen én már láttam ezt a korai Brian De Palma alkotást, azonban meglepődve tapasztaltam a megtekintése során, hogy nagy valószínűséggel kevertem egy másik filmmel.
Annyira sokat nem halottam vagy olvastam erről a filmről, de mivel nálam a rendező, Brian De Palma személye egész jó ajánlólevél, ráadásul eme alkotását egész híresnek mondhatjuk, elöljáróban úgy éreztem, hogy hatalmasat nem csalódhatok majd benne. Nos, nem így lett...
Brian De Palma neve mellett az is sokat számított számomra, hogy közvetlen a Carrie (1976-ban készítette Stephen King regénye alapján) című filmje után készítette, és ismételten a telekinetikát tette meg központi témájának, szóval mondhatnám azt is, hogy kimondottan izgalmasnak gondoltam a témaválasztását. Ráadásként ebben a filmben már a korszak egyik legmeghatározóbb férfi színészét, Kirk Douglast (1916–2020) tette meg főszereplőnek. Ennyi pozitívummal már legalább az átlagos szinttől kellett volna kezdődnie, de valahogy semmilyen téren nem tudom dicsérni a látottakat.
Hiába érint a film története olyan témát, ami tíz esetből legalább kilencszer pozitívan véleményeznék, úgy tűnik, hogy az az egy kivétel pont ennél a filmnél következett be. Több olyan dolog is volt a történetben, ami nem nyerte el a tetszésemet. Az első, hogy két fő szálon fut a története, ami persze a vége felé egybekapcsolódik, de valahogy súlytalannak éreztem a kivitelezését mindkét történetszálnak. Vannak benne jó momentumok, de sajnos nem képes egy egységes egésszé összeállni. A történet magyarázatát pedig szinte már nevetségesen gyatrának találtam (pedig mondanom sem kell, hogy bőven lett volna benne lehetőség).
A másik dolog, ami szintén nem nyerte el a tetszésemet, az maga a színészlegenda, Kirk Douglas (1916–2020) alakítása. Egyszerűen gyengén hozza a karakterét, főleg annak tudatában, hogy megszámlálhatatlan filmet tett naggyá az alakításával. Valószínűleg itt sem arról lehet szó, hogy nem érzett volna rá az eljátszandó karakterére, sokkal inkább gondolom, hogy egyszerűen gyengére írta meg a film forgatókönyvírója a karaktert.
Színészek terén is csak a Gilliant alakító Amy Irvinget tudnám pozitívan jellemezni. Továbbá sajnos a film feszültségteremtését sem mondanám jónak, de még közepesnek sem nagyon, pedig van cselekmény bőven, de rám mégsem volt túl nagy hatással. A technikai kivitelezések alacsony száma miatt szinte teljesen elhanyagolhatjuk az e téren való megítélését, bár azért azt kell, hogy írjam, hogy az a kevés, ami mégis megtalálható volt benne, egészen jól nézett ki.
Számomra nagy csalódás volt ez a film, főleg azért, mert sokkal többre számítottam vele kapcsolatban.
60 Őrjöngés (1978)
Ben telepatikus képességekkel rendelkező gyerekeket rabol el, hogy a sötét erők oldalán harcoljanak. Azonban elrabolja Peter fiát is, aki ezt nem hagyja annyiban. több»
Szereplők: Kirk Douglas, Daryl Hannah, John Cassavetes, James Belushi, Charles Durning
