Rutger Hauer, hiányzol az igazi színészek közül

2021.10.03 01:02 Interfectorem Sabnock Olvasottság: 187x

1

Óriási kedvenc a mai napig. A miértjét talán nem is tudnám megfogalmazni, egyszerűen megfogott a film hangulata, története, a helyszínek és a színészek játéka. Persze ma már lehetetlen lenne egy ilyen film készítése és forgalmazása. Miért? Gondoljunk bele, kedves hölgyek és urak! BLM és LMBTQ mozgalom, a képernyőn melegek, leszbikusok, hermafroditák, genderek, transzneműek. Néger cowboyok rohangálnak a vadnyugaton. Hahahahaha... A végén megcsinálják a rabszolga fehérekkel forgatott első és "hiteles" mozit. Nem is sorolnám a dolgokat tovább, de világunk, társadalmunk és a bolygónk haldoklik, ráadásul szerintem egy 20-30 éven belül az ostoba, állatias emberek maguk alá gyűrik az emberi értelmet, és beköszönt a sötétség kora. Látjuk, itt vannak a kirekesztő és fajgyűlölő feketék... Vicc, ami ma a társadalmunkban, a világban és a filmgyártásban, mint ezeknek az összlenyomatában leledzik. Na de vissza a filmünkhöz, elkalandoztam kissé!

Nézzük csak, kik a film készítői! Ernest R. Dickerson a rendező, akinek volt egy-két jó rendezése, mint például a Csontok, Damien: A sátán kegyeltje, Fekete-Fehér. A forgatókönyvet pedig Eric Bernt írta, szerintem nem is olyan rosszul. Jó, oké, a történet nem hoz semmi új színt a palettára, semmi extra sincs benne, de mégis tökéletesen felépített, és annyira magával ragadó egyszerűséggel ég bele a retinánkba, mintha annyira természetes lenne a mai világban.

Jack Mason (Ice-T) meg akar halni. Vagyis nem érdekli, hogy él. A felesége és gyermeke benn égett a szegényes, bérelt házukban, amíg ő dolgozott, és magát hibáztatja a mai napig is. Csapdába esett a múltban, és nem is érdekli a jövő. Az utcán él, és csak az aznap számít, semmi más. Nincs célja, nincsenek vágyai, hiszen azok elégtek a családjával együtt, és Jack már réges-régen beletörődött ebbe. Egy nap viszont találkozik egy "jótevővel", Walter Cole-lal (Charles S. Dutton), aki adományokat gyűjt a szegényeknek, és ahogy meglátja Jacket, állást ajánl neki. Vagy legalábbis egy esélyt a túlélésre.

Jack nagy nehezen rászánja magát, és elmegy a cég vezetőjéhez, Thomas Burnshoz (Rutger Hauer), aki egy gyönyörű házban fogadja őt. Némi szócsata után alkalmazza a depressziós Jacket, és ad neki némi előleget. Jack elmegy éjszakára egy szállodába, végre megfürdik és rendbe rakja magát a másnapi "munkakezdésre".

Most, jelen esetben tényleg nem szeretném lespoilerezni a filmet, mert igazán érdemes megnézni. Mind a csodás tájak, mind az alakítások miatt. Hiszen ahogy megérkeznek egy kis repülővel az északnyugati vidék igazi vadonjába, ahol ember szinte alig jár, elkezdődik a "munka". Vagyis előtte szerintem a film egyik csúcspontja, a vacsora, ahol mindenki úgymond "bemutatkozik" valamilyen formában a finom hús elfogyasztása közben. Jack egy kicsit zakkantnak nézi őket, de közben már az este őt méregetik, bár neki fogalma sincs, hogy egy-két vadász miért annyira ellenséges vele szemben.

Reggel aztán jön az első felvonás, amit tényleg meg kell nézni. A karakterek remekül kidolgozottak, teljesen eltérőek és életszagúak. Az exploitation néha átcsap drámába, ami nagyon jót tesz a filmnek, hiszen ezzel keretet ad a mozinak, van értelme a történetnek. De talán az a színész, aki a legnagyobb alakítást hozta, nem más, mint Gary Busey mint Hawkins doki. Totál zakkant és elmebeteg, de ezt annyira hitelesen lehozza, hogy csak pislogok rajta.

Nem lövöm le a poént, de a csöves hajléktalan beindul, mint a Terminátor, és vele együtt a film is lendületet kap. Jack és a vadászok ikonikus harca, ahol tényleg csak egy maradhat életben, aki mindent visz. Ami kicsit zavaró, és itt látom a hiányosságot a filmben, hogy a balansz a helyére kerüljön, a tapasztalt vadászok indokolatlan és béna, sőt zavaró hibái. De ezért ne ítéljük el Dickersont! A zenei betétek kifejezetten jók, köszönet érte Stewart Copelandnek, és az operatőri munka is nagyon a helyén van, amit Bojan Bazellinek köszönhetünk.

Nem szeretnék nagyon senkit kihagyni, ezért egy mondattal hadd emlékezzem meg még két kiváló színészről, akik szintén csak emelték a színvonalat, ezek pedig John C. McGinley és F. Murray Abraham. Ezek után pedig nem marad más hátra, mint egy kis biztatás, nézzük újra, vagy nézzük meg először ezt a kis klasszikust. Négy csillag a filmnek és a színészeknek, és plusz egy Gary Busey-nak. Ez így öt darab zöld csillagocska. Na nem a klasszikus, de mégis. Az öt az mindenhogyan öt. Öt...let egy jó mozira, minden filmrajongónak...